Drága Feleim!

Ígyhát elérkeztünk a holnap előtthöz, mikor is utoljára gépelem innen a blogom. Már van másik gépem és egy hónapig nem leszek itthon. Máshol lesz az otthonom, és nem is emlékszem ,hogy voltam-e már ilyen sokáig távol a fészektől. (najó ,persze ,hogy voltam,de nem ebben az ötévben).

Nem mondom hogy felhőtlenül örülök... inkább aggódok, önző vagyok :magam miatt aggódok. Most majd kiderül mennyire élek meg a jég hátán. Önálló funkcióra kell állnom, és ajjué talán még főznöm is! Hát aztán...

Ma még itt a fészek,az utolsó szuszogás az oroszlán barlangban (ágynemű huzat nélkül), és még moziba is megyek. A cuccaim felhalmozva egy kupacban várják ,hogy jóváhagyjam áthelyezésüket a táskákba. Ezt is kicsit ijesztő látni.Ez amolyan ugrás féle, alig dereng valami. Ismeretlenség. Na bumm!

Végleges dolgok: az esetek kilencven százalékában engem elborzasztanak. Nem leszek  drasztikus, igyekszem nem aggódni tovább.Most megyek reggelizni. Ma még délkörül meg kell élnem egy véglegesnek ható Isten-veledet!