Csütörtök...

Ha már szerelmes,akkor csinálja böcsülettel.Elolvastam az összes könyvet, meghallgattam az összes zenét és milliószor újra gondoltam a látottakat,hallottakat. Beismerem: nem lettem okosabb. Fűzzek még hozzá? Fűzök! Ma szószerinti válasz úthoz érkeztem...drága anyukámat kérdeztem merre menjek, és így esett ,hogy balra fordultam a Várkonyi felé, és nem jobbra az Aidingerhez...Nálam van mindene amit meg akart osztani velem. Azt hiszem mostmár ideje lesz visszaadni. Ha nem lesz jobb, ha nem következne be az amit még magamnak is nehezemre esik bevallani,hogy szeretném, akkor jövőhét szerdán elutazom Romániába...Méltóképpen gyászolom az együtt nem töltött három napot. Minél messzebbre innen.

Láthatóan elmúlt a harag, pedig milyen jó lenne még morgolódni... be kell ismerni,hogy gyenge vagyok, főleg ha nincs kiért erősen állni. Zárolt részbe is ezerszer leírtam azt a hangot ami bennem zakatol harmadik napja, de ide nem fogom kitűzni, azért sem!

Nem tudom,kérjem e ,hogy legyünk ugyanolyan boldogok mint amilyenek voltunk, nem tudom ,hogy együtt legyünk e azok vagy csak úgy, mindenki a magaútján...azt sem tudom ő mit szeretne, vagyis tudom ,hogy hétfőn belé csapott a zárlat,de vajon azóta megbánta-e... olyan dolgok ezek amiért érdemes lenne láthatatlannak lenni...Nekem nem kell mindenttudás,csak valami ilyesmi. A személyek külön vászna mögötti lélek... Nem tudom mit kellene tennem, leginkább semmit...Sok emberrel beszéltem erről és ugyanannyian mondják ,hogy jobbra mint ahányan azt hangoztatták: Balra menj Ildi! Balraaa!

Csak Zsu mondta ki azt amit én még magamban sem mertem: Ugyse tudsz mást csinálni,ha... De sor kerül-e arra hogy kimondhassam: ha.... Attila szerint meg már tök mindegy hogy három vagy eggyel több...Helló-helló tanácstalanság, de nem az enyém...most nem.most nem.