Andrissal megalakítjuk az összetört szívek klubját... vagy valami hasonlót. Egy tea (igazából kettő ) mellett mindenki elmondta a maga utóbbi kéthónapját. Én lettem a nyertes, az estem még őt is überelte, viszont övé a közönségdíj mert ennyi embert egyszerre összeszedni...hájjájj. Zajlik az élet...

Aztán hirtelen ötlet: hopp, van nékem már fotoállványom menjünk fotózni. Ez jutott eszünkbe körülbelül negyed hatkor... Kimentünk a Dombra (ő még nem volt ott, én csak fájdalmas hatnapja....) És örömmel konstatáltam, lótúrót sem ér az állványom, vagyis éppen annyit ,hogy az F5 erejű szélben kapaszkodhatok belé és együtt sodródhatunk délre... azért készült egykét jó kép is, amikor mázlim volt...mert én mázliból dolgozom.

Aztán hazaérvén,volt annyi időm hogy összekapkodjam a dvdket és rohanjak is Csilláért, mindet odaadni és kapni egy Lakótársat keresünk dvdt helyettük. Aztán kocogás vissza. Itt megállnék egy pillanatra: A hazafutásom több okból is fontos. Spirituálisan célkitűzés és még teljesítés,egyébként meg kalória égetés. Lelki síkban megmondtam magamnak , ha hazajutok futva akkor nincs több lehetetlen. SEmmi nem állított meg és én hazáig kibírtam... Úgyhogy szorri ,de ezt szerződésnek veszem. Egyébiránt meg szervezett programokba menekülök, hogy nehogy mégegyszer előforduljon ellágyulás (ma délután, JCB) ...Gyönyörű emlékek,de meg kell tanulni ,hogy már csak emlékek, és sose elevenednek meg...valószínüleg.

Tegnap volt a Holdfényév az m2, bár haláleset történik a filmben, ezt az apró differenciát kivéve tökéletesen átültethető a jelen állapotomra. Dustin Hoffman mondá: " Mit tudunk tenni,tán dögöljünk bele?"... nekem sincs más választásom mint a szőnyeg alá söpörni...Talán üvöltsem, hogy fáj. Nem, ha meg kell halni is, legyen erőm azt mondani: Élni, még inkább élni kell. És ha nincs aki seggberúgjon, kérned kell, mert leragadni fog fájni. Mert tudom ,hogy nekem is mennem kell, csak nekem van még időm... Nem hiszi ,hogy belefér,pedig én látom. Neki nincs tere számomra, én viszont futok,hisztizek,toporzékolok és ő ezt nem bírja. Jobb neki egyszerübbel, és nem itt. De én egyelőre maradok! Később messzebbre ugrok,de még jó nekem itt. Nevelődök, hát ennyi. Egyszerűen nem oszthatom már meg vele...Csak tovább kell lélegezni, levegőt be és ki. tovább, jobbra vagy balra...Nincs mit tenni...