Pizsamában álmos szemekkel püfölöm már megint a billentyűket. Álmomban boncoláson voltam. És alig érzem magam készen egy dimenziónyi ugrásra. A délutánba vonatozok ma. És nem érzem képesnek magam erre, mert ha visszatérek ,megint jönnek a hétköznapi gondok: kenyér,ásványvíz és ami még kell. És senki nem lesz ott, hogy időelőtt felébreszthessem és elcibáljam Uránvárosba. És ha majd elültek a gondok,mert mind megoldottam , már látom ,hogy rámtörnek majd a gondolatok. Hörgés.
Egészen más lesz, újra azon a színen, más mint itthon. Itthon nagy a szám, lefoglalom magam, elbújok mert millió helyem van. Ott nincs! Ott kint vagyok,viharban és nem zavar az eső, de a szél.... Orkán erejű, minden elfúj csak a gondolataimat nem. Azt meghagyja nekem hiába tárom ki a kaput...nem viszi el. Mert még neki sem kell. Ezek a képek a világon senkinek sem kellenek,és azt hiszik ,hogy még nekem se, ezért kapaszkodnak és kínoznak halálra éjszaka. Pedig tudniuk kellene ,hogy kedvesek nekem, szépek. De most nem tudok velük foglalkozni. Még polcra sem tudom tenni őket. Ők is egyedül vannak, és félnek a tagadástól. Hát ezért nem segít semmi.
Mert miután elmentem mindenhova, meglátogattam mindenkit és amúgy mindennek a végén, már csak ezek maradnak: egy rakás emlék,szép emlék,túl szép emlék. Ellágyulás!Torokszorító érzés! Hiába minden háború, ezek megtalálnak!Pedig tudhatnák,hogy már nem várok semmit,senkit. Hagyhatnának egy picit,lélegezni,törődni és beletörődni.
Így mostmár tisztán figyelhetek a következő hétre, mely erősen emlékeztetni fog a legelsőre. Munka, már muszáj nekiállni,mert lassan itt a december. Ha már tényleg nem tudok mást tenni, akkor ideje fevenni a hámot és nekifeszülni. Nem ígéri senki ,hogy jobb lesz, hogy nem fog fájni ha látom, nem mondja senki ,hogy egyszer elmúlik,de azt belülről hallom ,hogy ennél többet már nem tehettem és ha most nem is,de később könnyebb lesz, és kár elszalasztani az időközben előtörő szép pillanatokat. Lassan leszokok arról is,hogy minden megélt meglepetést meg akarjak osztani vele, hiszen jelenpillanatban ha akarnám se tudnám elérni, neki most feltehetőleg jó, nekem is törekednem kell arra ,hogy jó legyen...hátha egyszer még elmesélhetem neki, ha kéri ,hogy meséljek...
