Álldogál,nézdegél, könnyűnek érzi magát...Nos eddig tartott eljutni idáig. Persze az utóbbi napokban már érezhető volt, végre eljött a jó idő. És nem félek elkiabálni. Micsoda napsütés, ez más mint a sivatagban, és zöld gyep. El vagyok kényeztetve.

Na most ,hogy ilyen szépen idegyűltem, hátra is nézdegélek...Ebből a szögből , lássuk csak (hunyorít) : Há' nem is olyan nagy vászisztdász! Már-már nevetséges. Nevetséges ez a folytonos sírás. Ez nem pityergés ,nem zokogás, nem is elegáns könnyezés, hanem unalmas ,egyhangú és nevetséges sírás. Buta dolog, és nem kell félni ki is nevetem. Jó makulátlannak lenni. Muszáj ezeket leírni, mindjár holnap,de nekem erre örökre emlékeznem kell! Idézés céljából,ha épp újra nehézzé válna.

Ha jól megnézem még életemben nem voltam ilyen gondtalan. Az egyetem kicsit olyan mint a legális semmittevés, bár biztos lesz még nehezebb momentán pillének érzem. Említettem már ,hogy mindjárt holnap? Aludnom kéne...rájöttem ,hogy jó velem aludni, nekem ha mással alszom. Már ehhez sem kell ragaszkodni (újabb gunyoros mosoly), mert kitaláltam ,hogy éppen tőlem függ hogy alszom, mással...Nem más érdeme ez. (Nézzétek el nekem az öntömjént, most szabadultam a sivatagból, még rázogatom a homokot a cipőmből)...

ígyni, kész is a csokornyakkendő. De csak metaforikusan, mert iagziból nem menne.Hogy mennyire jó most,nem taglalom tovább. Ha kibeszélem, megsértődik és elmegy. Idő és barátai megijedhettek a fenyegetésemtől, mert a zágrábi kirándulás óta mintha kicserélték volna a ritmust.

Ha jól számolom,nagyon szép decemberem lesz, mindent összevetve nem lesz nap hogy ne menjek és kezdjek valami mást. Erről jut eszembe ,hogy van mindenem. Még filozófia tanárom is aki segít a tesztem megírásában. Eddig én voltam vak,de most rá kell jönni ,hogy nagyon sok segítőkész és kedves ember vesz körül. Az egyik legkedvesebbem segít, hogy aki nekem segít segíthessen. Egyébként azt hiszi magáról ,hogy nyomtalanul tűnt el. De téved, nem tűnt el! Nem is fog... épp csak átalakult az a bizonyos érzés. De érzések terén ő az egyik legszerencsésebb az én szempontomból nézve...tegnap újra néztem a szalagavatóm. A légkör és az időkörnyezet mindig rá fog emlékeztetni! Csak rá! Még ha fájt is néha. A mozitól a Liszten át a suliig csak az ő tere! Főleg télen kivilágításban. Én maradtam volna még, akkor abban. De úgy épp neki nem kellettem. Megvárta a tavaszt, és a nyarat,ami talán engem lepett meg a legjobban. És hányszor könyörgök neki, hogy ne bánja ,hogy így történt...nem miatta és nem miattam. Nem voltam kontár,sem barbár, nem bántottam, csak védekeztem. És aki miatt így esett, most úgyis kutyául érzi magát, hiszen senki sem kezdhet ki büntetlenül velem. De te úgyis  sértetlen maradsz, ha fáj csak miattad fáj, te rágod magad...

Fűben sétál, mély levegő, tiszta levegő, kék ég. Címszónak is beillenek,de leginkább ezt látni most,meg fehéret. Lassan talán megjön a hó is.

Herceg!Hercegek...Csak az éjjeli két óra tudja kié ez a sóhaj.