Ha nem lennének válságok azt hinném, hogy már itt is sivatag van...

De ma végre itt a vidámkodás ideje,színház nélkül de színészekkel, a társaimmal.

Szép dolognak nézünk elébe. Én mindig is mondtam ,hogy odafent gondjuk van rám (ránk), szóval anyuval a jövőhéten beköltözünk a moziba. Mert az én anyukám az, aki talál egy rakat pénzt a dunaparton és elhatározza ,hogy a mozimániás lányára költi.

Tervet kell készíteni, pontos leírást a mozikról, menetrendet meg minden. Holnap délelőtt látom már ,hogy mivel fogom elütni az időt.

2007, épp hogy megszoktam a 2006-ot. Változik valami? Nem hinném. Néhány gyógyszernek lejár a szavatossága, új csillagkép került a dobogó tetejére Kínában (ráadásul ott asszem márciustól számítják), én két hónapig fogom áthuzigálni a dátumaimat mert nehéz lesz az átállás. Micsoda felfordulás, hinném én,de már túl sokszor láttam ilyet ahhoz ,hogy elhigyjem : változik majd valami. Az idő egy pancser! Elcseszte a novemberemet,meg úgy egyébként még jó néhány dolgot, mért pont ez jönne össze? Sajnos ő se tudja jobban mire lenne szükségem. Én is csak a tejig jutottam, az elfogyott itthon, ma kimaradt a müzli :(

De vége a kicsiségnek, ezegyszer ha jön ha nem: lesz! Nagyszerűség! Ha az idő nem is de én átrángatom az újévbe!Mostmár aztán igazán elég volt! Mit mondhatnék hétéves önmagamnak, ha szemrehányást tenne ? (És minden oka meg van rá, hizs nem így képzeltük) A gond egyik része számomra is érthetetlen (mi olyan nehéz ebben?) a másik részéhez meg idő kell (na kösz). Így hát, vagy nem is, de mostaztán felkerül az i-re az a bizonyos pont,vagy épp vessző ,hogy sikítson!

Kezdjük porszívóval, még szerencse ,hogy már felöltöztem---