A nagy Vízválasztó! Hatalmas lehetőség, mit hatalmas, ez a nagy lehetőség!Tegnap találtam rá! ki kell dolgozni,spekulálni számolgatni! De ha minden jól megy,és tényleg ez a helyes ösvény akkor nem lesz gond! Konkrétumokat nem írhatok,mert ez hadi titok!Erika tud róla,ő most társ! Agusztusban kiderül mennyire mélyen ül a színésznő. Ha sikerül előcsalni mérföldekkel kerülök előbbre...elég a ködösítésből! Erről egyelőre ennyit...

Nagy a csend...Adri is elment. Nem barátokból azért nincs most se kevés, holnap is akad valaki...De akkor is nagy a csend!Jó lenne már holnap ilyenkor!Igazából semmit sem várok, semmi nem fog történni,semmi olyan amin lehetne csámcsogni. Elfelejtettek!Van ez így! Hát most mihez kezdek? Várni, mindig csak várni, néha azt se tudom ,hogy mire!

Tömött szürkebundájú kutya, már hetek óta nem látom. Az emberek Macinak hívják és valóban olyan mint egy medve. Az egyik füle kajla. Kedves kutya, oknélkül nem bántana senkit.Ahányszor egyedül érezve jöttem haza a HÉVtől, mindig haza kísért. A téren lakik valahol, őt is elhagyták. A lámpánál amikor megállok hozzám dörgölőzik, lehet vagy 70kilós,hatalmas állat. Van hogy az éjszaka közepén találom a megállóban,és mindig haza kísér, teljesen a kapuig! Szeretem, jó kutya! Amikor meséltem róla Erikának, alig akarta elhinni. Pont úton voltunk a Hév felé. Maci süttette a hasát a virágos stand előtt. Messziről megismert, felugrott és odarohant hozzánk. Erika csak bámult, és ahogy tovább mentünk a kutya előttünk ügetve, felszegett fejjel hátra-hátra nézve ugatott. Az ugatás kicsit énekszerű volt, a tömegnek szólt ami velünk szembe jött, Maci helyet kért nekünk... Ha nem velem történik el sem hiszem, Erika szintén. Teljesen  a Hévig eljött velünk, aztán sarkon fordult és ellépkedett a pékig kunyerálni valami ételt!

Ennek már több mint négy hónapja, azóta csak kevésszer láttam. És már rég nem kísér haza... Láttam róla egy hírdetést, valami lelkiismeretes ember kiírta ,hogy valaki fogadja örökbe és kezeltesse, mert beteg a kutya... Remélem ez történt...

Ha vége a nyugalomnak, ideje élvezni a szabadságot! Épp csak addig amég rá nem olvassák a fejedre ,hogy el vagy cseszve! Ha az ember találkozik néhány tévedéssel,melyek másoké ,jobban érezheti magát! Nem, feloldozást ez még nem ad...az igazi feloldozás az amit siker esetén kapunk, vagy egy kapcsolatban, bizalmat vagy egyéb csacsiságokat!

Rég nem ültem ki a kertbe, most viszont kaptam egy szép színű könyvet, úgyhogy újra lehet örömködni a nyár miatt! De csak holnapig, amikor is dél utánig kell pácolódnom egy szépnek nem mondható helyen...ha már szép, akkor beszéljünk Szépről! Az abszolút csalódás AGAIN! De nem értem, nem tudom elképzelni...és nem hittem volna ,hogy valóban létezik ennyire nagy mellőzés. Hogy ennyire ne kelljek valakinek! És nem úgy mint nő, hanem mint ember, mint barát,haver,span,felszínes kapcsolat! De az okát nem ismertem meg, a teljes elhatároltság, a vaskapu amit ő épített fel közénk! És ami mostmár zárva van! Egy kérdés zakatol a fejemben: miért? Csak magyarázatot remélek...de nem bánom , ha így marad...ha el kell mennem legalább egy kötelékkel kevesebb!

Amúgy nem merültem el ebben a problémában! nem rossz így sem, hiszen van mire (kire) gondolni...ez sem túl egészséges, mert nem tudom mire számítsak...de nem kell örökké spekulálni!Van és kész, és ha nem is miattam van, akkor is tartható valahol,és elővehető magánykodás közben! Csillagok alatt alszom, figyelem őket, valaki kilyukasztotta a nagy leplet, és a Nagy Fény beszűrődik, ők már tudják az igazságot! Ha az ember közelebb akar kerülni hozzá, kicsit elfelejt a maga bajaival törődni!

Ha a legjobb barátnőd ötven kilométerre lakik tőled,és a városodba jön,de még fel se hív...oké nem baj! De ha felhívod,és megtudod ,hogy itt van, felajánlod neki hogy bemész a városba ,hogy lásd és azt kapod vissza ,hogy szét van esve és inkább nem, akkor joggal szomorodhatsz el! Szét van esve? Nyár közepén amikor senkinek semmi dolga? Téleg ilyen vagyok? Ilyen emberek maradtak nekem? És én még sírtam ,hogy egyedül halok meg! Ezek után azt mondom ,hogy nem is érdekel...inkább egyedül mint hogy a nemtörődömség mindenütt.

Mire a Fontosak visszajönnek én kiköltözök egy szigetre...egy kis,lakatlan, három pálmafás szigetre! Bár a Fontosakból Adrit meg kell várni, mert kapok tőle napraforgót, azt vinni akarom a szigetre! De utána megyek éhen halni...legalább az utolsó hetekben majd olyan alakom lesz amit mindenki irigyel! És ezen a ponton a magánykomorságot kezdi felváltani a dühödtség érzése! Nincs több kaparászás az én részemről, erőlködik majd a fene,de én nem! Nincs több barátság amit meg akarok menteni! Kurva sokat adtam fel önmagamból ezért...Ezért?! Ha veszni kell, vesszen el!

Nem generálok több feszültéséget...elég volt! amúgyis mennem kell!

Tegnap cikra 150km-t kutyagoltunk! A kompánia kutya része nagyon jól bírta a vonatozást, utána meg is kapta ami jár neki, rohangálás a réten és uszkálás valami kétes eredetű minek is nevezzem,köhm talán patakban :)

És este még időben hazaérkeztünk, hogy le ne maradjunk a naaagy sorozatról, aminek meghitt hangulatát egy kurva cserebogár szakította félbe...Fogalmam sincs hogy a manóba kerülhetett be a lebelső szobába, de a pánikrohamom közben nem is ez volt  a legnagyobb gondom....Anyuékat is felriasztottam,de a tettest nem sikerült elfogni...

Ma megyek befizetni az autós sulit, miért nem tudom elképzelni magam a kormánykerék előtt.... no nem baaaj,majd aggódok inkább a forgalomban

Az életem érzelmi részéről írhatnék,de semmi újat...a brand new viszont nem más mint egy aggódás féle, na az még nem fogalmazódott meg bennem pontosan ,hogy miért aggódok...de hello,hello ismét torokba gombóc!

najó dologra!

ne higyj a 16os karikának! Vér egy csepp se volt, de lelkiterror....

Azért ilyen hajnalban mert máv jegyet kellett nézni, Adri Bogyó és én meglátogatjuk Timit... Persze mondtam hogy nyolcra érjünk haza!Ide már nem írom le hogy milyen okból, de amit kell azt kell!

Hát ennyi! Manapság nem megy többet és nagyobbat írni, lehet ,hogy egy időre kiírtam magamból mindent! Vagyis egészen pontosan nem! Mert a Jobbik énem ami az Adri és most beszállt az Emő is, nos ők elültették a bogarat a fülemben... mivanha kezdetű mondatok cikáznak át az agyamon, már ha engedem nekik! Inkább nem gondolok semmire, hogy ne fájjon minden!

Gondolatmentesen az élet is könnyebb, persze a Drámai Lelkek a bonyoult szituációt kedvelik!

Csillával lejjebb adtuk a mércét...Szégyen!Csak 16os karikás filmet nézünk ma,hát nem szörnyű? hova jut igy ez a világ? Dehát mit tehet az ember ha már egy hónapja nem találtak ki semmi felnőtteknek ijesztőt! Nsyolcsoros terem nyolcadik közepe! Nem lesz az olyan rossz!

Timi lehívott minket az Adrival holnapra a telkükre! Nem is tudom, most abból vagy megint alkoholizálás lenne, vagy mélybe menő lelkizés! Szerintem okés a dolog ,de ki kell találni, hogy szállítható Bogyó a vonaton! Micsoda problémák:)

Erikával ma elmélkedtünk az élet nagy dolgain, jövőhéten levisz Talmásra, ami egy kis simi a léleknek! Már egy éve hiányzik az a hely, és most még jobban felértékelődött a szerepe! A pénteki nap előre láthatólag felkészülés a hétvégére, lelkiekben, mert az a kétszer négyóra egy helyben ücsörgés....pfff! Náh, elég a nyünyögésből!

A mai ébredéssel nem volt semmi baj, valaki a küszöbömön ücsörgött és nézte ,hogyan próbálok magamhoz térni! Ezzennel bejelenthetem ,hogy Bogyó egy hétig nálam lesz megőrzésen...most se hagyja hogy rendesen gépeljek... A mai nagy események sorrendben a következők: Erika átjön , bemegyünk az rtlhez, megnézünk egy autós sulit is, és lehet hogy anyuval ebédelek...minő izgalom!

Tegnap elmentünk mulatni, Zpbe... és lehánytak a wcben, guszti ugye? Én sem tapsikoltam az örömtől... egyébként meg elég közepesszintű volt a buli, valahogy nem sikerül úgy igazán kirúgni a hámból...nem tudok irni... a Kutya követeli,hogy vele foglalkozzak...talán majd később benézek..

Mediterrán...

Vannak filmek , melyek megérintik az embert belülről. Olyan érzés mintha valami elszakadna. Jó és rossz is egyben! Van amikor hangulatot kapunk...

Mint most!A hangulatot leíró legjobb szó a mediterrán. Kedvem lenne felvenni egy nagyon légies ruhát,vagy sétálni egy nagy mezőn...Azt hiszem szeretnék egy napraforgót a kertbe,vagy inkább kettőt!

Tudom milyenek ezek az ébredések, amikor az ürességbe eszmélek fel, megint nincs itthon senki... Szeretnék beengedni egy kis napsütést. 

Rendet kell tennem a szobámban, úgysem lakok már sokáig ott! Kicsit örülök is meg nem is, hiányzoni fog, de kapok egy nagyobbat ahol több fény van... jó változás,szeretem!

Tévedtem a tegnapi kijelentésemmel! Ez a nyugalom ideje! Soha nem lesz már ilyen többet... Semmit nem kell tennem, amit kellett azt megtettem, csak várok...Körül kell nézni, ennyi! A várakozás önmagában jó, elvárásokat támasztani pedig nem szabad! Ücsörögni, kakaót szürcsölni, zokni nélkül mászkálni, egyedül lenni velem... Ez is én vagyok...

Nehezen tudok most írni, már több mint tíz sort töröltem ki és írtam újra,és legalább húsz perce görnyedek a mai bejegyzés felett...Ha rájövök végre, miaz amiért elszorul a torkom, leírom! viszont most inkább pakolok...A jó zene úgyis mindíg segít!

Hát ez nem a nyugalom ideje! Dehát aggodalmaskodni se kell...vagy mittomén!Már megint megfontolt vagyok!

Végülis kezdhetek megint rohagnálni a kerítés mentén, dehát hova jutok? Mert az irány az jobbra meg balra van,és még azt sem garantálják hogy nem szögesdrót! Hogyan értelmezhetjük az érintéseket? Az érintés és egyáltalán a testiség, az az érzelmek kifejezésre jutattása. Ha mersz megérinteni egy embert, akkor mered vállalni, amit érzel iránta. Ha mersz, én sokszor nem. Mint ahogy azt is zokon tudom venni ha hozzám érnek!De ugyérzem , muszáj ennyire felértékelni az érintés szerepét, . Hiszen a mai világban már kezdi elveszteni fontosságát! És mennyire nem szabadna hogy így legyen. Vissza kanyarodva saját példámhoz, az érintést nem tolhatjuk a második helyre a fontos dolgok listáján, egy érintés néha többet takar mint a kimondott szó. Nekem ez jel (mint ahogy minden más is:), ezért vagyok kimért, és ezért szeretem ha velem is kimértek! Tudnom kell hogy hányadán állunk!Hülyeség vagy nem az,de az érintésből származik az érzés ,hogy szeretnek, hogy vigyáznak rám, hogy fontos vagyok... Leszámítva ha egy taslit kapok, mert az minden csak nem biztonságérzet! De ugyérzem ilyen most nem nagyon fenyeget. Legalábbis nem a nyersvalójában...Mert metaforikusan mindig vagyok annyira a penge élén ,hogy megkapjam azt a bizonyos taslit az élettől...

Tehát az ultra érzékeny szenzoraim azért ki vannak élezve! és mit mutat a mérőműszer? szerinti viselkedésem van! Így  nem hanyagolhatjuk el azokat az "apróságokat",hogy mi történt és történik. Nem lehetünk elég óvatosak,mert ha már csak a lórugást érezném meg, az biztos a végső elérzéktelenedést jelentené...

Hogy ez mit jelent pontosan? Ha én azt tudnám! Tényleg nem tudom ,de érzem... Nem mondom hogy ennek van a legnagyobb szerepe az életben! De van szerepe, és tiszteletben kell tartani,és ha alkalmanként nem megy más módon, ezzel kell kifejeződni. Persze az is fontos hogy ismerjük a másik fél határait,azokat a határokat amiket a saját védelmében állított fel maga köré. És ha így folytatom eljutunk a kis amőbákig,melyek szerves vagy szervetlen de mindneképp mikroszkópikus alkotórészei egy emberi kapcsolatnak, amiről az érintett felek azt hiszik, hogy elérkeztek az univerzum határához, és olyan globális problémának fogják fel, hogy a Harmadik Világ éhezése már eltörpül emellett... Éljen! Megszólalt a cinikus néni! na jó itt abba hagyom mert a részletezés, az már elég ha csak elméletben folyik