Nem tudtam írni, olyan technikai okokból kifolyólag ,mint például: nem voltam itthon.

Pedig mennyire kellett volna.

Még mielőtt alkotótáborba indultam volna...

És megint. Megint ő keresett, mondjuk úgy felhívott! Határozottan érzem mi van az ő várfala mögött. Azt hiszem neki is említettem,hogy talán arra igazán érdemes lenne várni. De ho-ho, itt rólam van szó a Haladás Lányáról. Lassan kezdem megérteni,hogy a céltalanság a legnagyobb teher. Hihetetlenül jól éreztem magam aznap este. Jól esett közel lenni hozzá, és jó volt azt érezni,hogy nem zavar az érintés. De ezt így nem lehet. Akár mennyire vagyok szabad lelkű ,meg kell értenem ,hogy a hétköznap törvényei rám is igazak. Át kell billenni, hiába az érzés,hogy örökké azt akarom érezni amit akkor  ott. Kritikába fojtom bánatom, kértem ,hogy csak akkor hívjon ha döntött. Persze itt nem két személy között kell dönteni vagy ilyenek. A Nagy Változást sem kell eltörölni, itt csak a kell-nemkell szituációra kell választ keresni. Nekem pedig az a feladatom ,hogy elnyomjak minden röptető érzést vele kapcsolatban. Amég nem érzem magam biztonságban. Viszont nem lehet a végtelenségig védekezni. Haladni kell.

Nem tudom, mondhatnám ,hogy szeretem dehát annyi mindenkit szeretek. A szerethetők között azért ő különleges helyen áll, és perpillanat nála közelebb nincs senki (még ez azért sajnos fordítva nincs így--- biztonságérzet hiánya...), mégis ha ő bizonytalan.... Váhh...Nem! Nem akarok ítéletet mondani a kapcsolat felett!

Nekem csak olyan pillanatokra van szükségem, tőle. De a bizonytalanság megfojtja a lepke-repülést. Az élet néha dögös néha ködös. Lehet ,hogy csak én látom őt nagyszerűnek. Lehet ,hogy nem lesz több olyan ember az életében aki így látná őt mint én, és az is lehet ,hogy ezt ő is érzi. De előfordulhat ,hogy ez elmúlik, nem tudom! Bizonytalan időre ez privátos marad.

Tegnap voltam nagyon spontán. Elmentem vásárolni,aztán állatkertbe és végül a szigetre. Tomi szerzett jegyeket, így Adrit is magammal vittem meg egy új ismerőst vándortáborból. Jó volt vagy nem, azt talán majd jövőre tudom eldönteni.

Amire számítottam nem lett, ahogy gondoltam úgy nem volt. Vagy ha volt is akkor elmúlt. Semmi baj. Felszínene maradunk. Tetszett,hát most már nem kell gondolni rá.

Másik úton... Nagy a csend, és egy hónapja most először nem is zavar. Újra felvesszük az élet ritmusát, és nem az én akaratom szerint,de lehet hogy távolabb sodródunk. Csak épp hogy kezdtem megszokni őt, azt hogy hozzám ér és azt amiket mond, azt hogy sokszor néz rám, és a tekintet kicsit több,kezdtem már közelebb engedni, megengedni ezeket neki,de ezt így nem lehet .Tettei és lénye kicsit később valószínüleg hiányozni fognak, de megértőnek kell lenni.

"Ha nem találsz semmi kedvedre valót, keress valami újat!" De hogyan is kereshetnék amikor annyi minden köt vissza. Az emlékeknek súlya van és a jókat szívesen cipelem,de néha olyan lehangolt az egész ,hogy megszakadok tőle.

Ezért teszem azt amit már rég kellett volna. Életemnek ezt a részét most háttérbe szorítom, ahogy már mondtam: kicsit polcra teszem. És ha érdemes majd előveszem leporolgatom és nézem, nézem...

Ha le is adtam egy kis felesleget,az ma délutánra már biztos nem látható. Csak alig töltöttem evéssel a napot:) A hütő is érzi: teljesidőben vagyok itthon. Kackac kukac.

A mai szinjáccó elmarad.pff. Holnap hetek óta először talizom Erikával. Vagyis átugrik hajnali kilenckor. Csomó elintézni valóm lenne ,de elfelejtettem...no comment..inkább kavington. óóó és nézzenek oda, már hatóra van. Eltűnt egy nap,úgyhogy nem cisnáltam semmit,nem aludtam eleget és még csak porszívóztam. Nem baaaaj.

Lelki síkon abszolút barázdált vagyok. Tudod, az a párhuzamos fajta. Jó állapotú, kedveskés hangulatban. Bár annak nem tudok örülni,hogy anyuék nem akarnak pizzát rendelni. (Hát nem szörnyű? hova jut így ez a világ?) Ráadásul az HBOn a pókember megy. Ezt a szót csak két napig hallgattam folyamatosan váltakozó hangmagassággal. (és bázz a végén még hiányozni fog).

Adri egyenesbe kerül. Remélem végre megkapja azt a figyelmet ,megbecsülést és törődést amit valóban megérdemel. Öt év! Hát jóh,beszéljünk most róla. Öt éve vár már. Azt hittük tönkre megy. Közbe a félreértés itt is belevájta körmét az élet-szivacsába. Hősünk sok kapcsolatot megélt, és köztük volt nem egy amit arrogáns bácsi tett tönkre. Arrogáns Bácsi: az új indián neve eme személynek.Most ,hogy változni látszik a széljárás, a mi Adrienünk boldogabbnak tűnik mint valaha. Azt hiszem őszinte szeretettel állíthatom , Nagyon örülnék ha végre révbe érnének. Mert így vagy úgy de mindegyikünket köt az a bizonyos fogadalom amit már három teljes éve kötöttünk. Bár kis csapatunk harmadik tagja: Timi épp nem áll a helyzet magaslatán,azért tudjuk ,hogy nincs egyedül és életének legalább ezen a terén éri némi nemű boldogság. Bár Timi boldogságának tárgyát nekem nem sikerül ugyanolyan tökéletesnek látnom, azért örülök ,hogy mankó szerepben jól teljesít kisbarátosném mellett.

És a triumvirátus bezárulni látszik velem, aki épp azt spekulálja ,hogyan is tovább. Megint várni kell, fax meg ilyenek, de érzem ,hogy nekem messzebbre kell mennem mint az örs vezér tere. A Bkf nem az igazi...

Ennyit a kárrier-építés lehetőségeiről,érzelmekről megint nem tudok nyilatkozni és e kettő téma most kimeríti szánalmas életem fogalmát. Najó csak akkor szánalmas ha más szánja, én nem bánom, jó ez így és mindig van lehetőség jobbra. (vagy balra)

És újra élőben jelentkezik barzoj blogja a csillogó Budapest városából. Hát itthon vagyok! Megcsináltuk - Meg hát! Csak öt percig hadd nézzem! Mert hát idáig jutottunk! És kösz Csoki sokat segítettél.

Imádtam ezt a négy napot! Jóhelyen,jóemberekkel,jókor,jóban. Néha szép néha fáj, kicsit zavaros és koszos,de a vándortáborok már csak ilyenek. a Vonatút hazafelé pedig... nem tudom fokozni.

És közelebb került néhány ember, mert a közös sorsok összehoznak,és a beszélgetések... újra ott lennék,még így sántán is. Kellett és azt hiszem kelleni fog még, jövőre és ha tehetem utána is. Remélem az érzelmi hullámzás ezt nem befolyásolja,maximum csak jó irányba.

Ezzel kapcsolatban télleg nem tudok mire gondolni, a rám eső részéről beszéltem. A rá eső része még titok marad. Én nem árultam el.És ha valóban olyannak tart amilyennek mondta,akkor tényleg nincs más hátra mint előre.Tudjuk hogy vakságba futunk,dehát ennyi erővel becsukhatnánk a szemünket és engedhetnénk neki! De mivel ez a téma spirális szerkezetű,most nem folynék bele,ahhoz tök sánta vagyok. Remélem ő is legalább olyan jól érzi magát mint én. És remélem azért néha gondol errefelé is.