Az első Parasztbajusz , aki belopta magát a szívembe :)

És hazajövén Horányból ,íme megint itt találom magam. Az én szenvedélybetegségem te vagy kedves naplóm!

Mennyi minden történt néhány gépelésnélküli nap alatt. Hát lássuk: Gogol Bordello koncerttől való elragadtatásban ébredtem csütörtök reggel, a ház üres volt és fényes. A mediterrán megint meglátogatott, énekelni támadt kedvem olyan duetteset a hifivel. És mivel találkozni kellett drága apukával ezért gyorsan összeszedtem a szobámat felöltöztem (dalolva) és már indultam is a kézzelfogható napsütésbe. Kapuhoz érve láttam ,hogy a postaláda már megint szétfeszül, kecses mozdulattal kinyitva (fejjel magasabban van a drága) a pofámba zúdult az összes levél és reklámujság... Csudijó! De ami ezután következett az beillett volna egyszemélyes esőtáncnak is.

Merthogy megkaptam a várvavárt levelet Pécsről. Nagyalakút húúú és vastagat háááá... FELVETTEK. Az őszt már Pécsett látom. Tanulni pedig azt fogok amit mindig is akartam: filmet!

Csak a félvilágot telefonáltam körbe (igen Őt is felhívtam), aztán találkoztam Apival ,hogy új mobilet vegyünk mer a mostani az szegény elég lestrapált!

Pénteken leutaztunk Horányba a Vándorokkal. Lelki-simi másfélnap. Naggyon jól éreztem magam , és lehet gratulálni mert színjózanul bírtam (mindenféle körte vackokkal itattak) egészen a mai hazaindulás előtti huszadik percig: Amikor is...

Barzoj úgy gondolta ,hogy romantikusan elsörözget magában a függőágyban közelnegyvenfokban a tűző napon, hintázgatva (nagyon hintázgatva) , kéttonna édesség után. Nem is kell mondani : beálltam mint a nemtommeik óra! Najó csak az indulásig voltak zavarba ejtő ingerenciák, de a hazaút abszolút kijózanított...Welcome home, Bpn már alulöltözöttnek éreztem magam.

Függőágy...ma hajnalban kitaláltam ,hogy ott alszom a hálózsákomban, függve...A csillagokkal. Ringatózva, nézelődve, elmerengtem ,hogyan is tovább.

Életem célhajhász fele helyre lett rúgva, a Szigeten megtették (meglibbent előttem a rám váró lehetőségek tárháza)...Érzelmi síkon is jól vagyok, bár ez a kapcsolat ami nem is az , sose lesz olyan amilyennek először megálodtam (Nagy Változás),de mégis úgyérzem érdemes lesz  odafigyelni rá,mert megadhatja azt amire szükségem van.

Szükség. Rájöttem ,hogy emberfüggő. Sajnos ott tartok ,hogy nem mindegy kitől kapom,kurvára nem mindegy! Kezdek félni ,hogy fontossá válik a számomra és tudom, nagyon jól tudom ,hogy ő is tart ettől! Persze az élettudat nem enged majd ragaszkodni hozzá egy bizonyos foknál tovább,de azért  azt mondanám ,hogy jó. Így jó. Vele jó. És nem tudom ,hogy most lenne e más akit a helyére kérnék. Szép se hiányzik már. Ahogy eljött az agusztusi szellő,kifújta őt a gondolataimból, és nincs több szükségem jelentőségteljes hévesreggelekre!

Most pedig arra fogok törekedni amit rajtam kivül még egy ember tartott fontosnak...Örülni! Örülni kell! Neki,vele,érte...Remélem előbb utóbb neki is eszébe jut ez az opció...és akkor már az öröm is kölcsönös lesz...

Köszönöm Sárkány!

Tegnapma. Nagyszerű volt. A szerencsém napja volt ez. Bár az aki célszemély nem volt ott, volt helyette annyi minden más, ami megértette ,hogy nem jött még el az ideje! De nekem időm mint a tenger, tudok várni.

Először is, ott kezdődött a szerencserohamom, hogy wan2 színpadnál ismerősre leltem a pakoló fijjúk között. Így úgy amúgy ,de a prodigy koncertet a vipből néztük ,és mit tesz Isten a kártyikáink nálunk maradhattak. Vagyis a Gogol Bordello-t színpadról álltuk végig. Eszméletlen volt a koncert, micsoda zene, kell! Szóval amég ott álldogáltunk, a kománk fotózgatott nekünk, így örök képet kaptunk Eugeneről ,na és a nőről aki most még az én helyemen van :) Aztán megint így úgy amúgy ,de vége lett a koncertnek, viszont a mi Benink nem felejtett el minket és oda hozta a hegedűst, hogy beszélgessen velünk. És ő beszélgetett. Felváltva tettük fel neki Erikával a kérdéseket, és türelmes volt:) Aztán kovályogtunk egy kicsit színpad mögött, amikor összeakadtunk a frontemberrel, naeztugyanmár nem hagyhattam ki, meg is örökítettük.

Majd pedig megkerestem Trollékat, hogy megkapjam a pulcsimat. De észre kellett venni ,hogy a lakáskulcsomat elhagytam! Blá, kérdeztem is Tomit ,hogy mennyi esélye van ,hogy megtaláljam. Szerinte semmi! De nekem ott volt a szerencsém és a talált tárgyak osztálya...és lám: megtaláltuk :)

Szóval amíg élek remélek. az egyetlen dolog ami hűségre kötelez ,már ismeretes és lassan nem csak nekem! A sárga nyíllal kijelölt utat követem.

Napi teendőim eltünedeztek. Amit kellett letelefontáltam, hónapvégéig nincs túl sok dolgom. Holnap vízválasztó,vagyhát nem is tudom. Hiszem is meg nem is ,de remélem! Igazából mérföldkövecske célhajhászó életemben,de persze minden csak a helyszínen fog kiderülni.

Majdnem minden rám van bízva. És én is bizakodó vagyok, bár az életmegoldást nem a holnaptól várom, csak éppen egy aprócska lépést előre. És Erika lesz ott velem.

A máról: itthon vagyok! Olyan jó. Majdnem üres a lakás, van jó zene, rend mert tegnap takarítottam,és csip-csup tennivalók. Anna megtanított egy kötözős fonást,és kaptam tőle egy színes indián tincset,cééép. És most megnézem a képeket amiket táborban készítettem, ja és Sárkány is.

A körülményekhez képest nyugodt vagyok, megfontolt meg ilyenek. Amit tegnap írtam privátba az ma már nem kínoz. Lassan lassan túlleszek rajta.