Drága Feleim!

Ígyhát elérkeztünk a holnap előtthöz, mikor is utoljára gépelem innen a blogom. Már van másik gépem és egy hónapig nem leszek itthon. Máshol lesz az otthonom, és nem is emlékszem ,hogy voltam-e már ilyen sokáig távol a fészektől. (najó ,persze ,hogy voltam,de nem ebben az ötévben).

Nem mondom hogy felhőtlenül örülök... inkább aggódok, önző vagyok :magam miatt aggódok. Most majd kiderül mennyire élek meg a jég hátán. Önálló funkcióra kell állnom, és ajjué talán még főznöm is! Hát aztán...

Ma még itt a fészek,az utolsó szuszogás az oroszlán barlangban (ágynemű huzat nélkül), és még moziba is megyek. A cuccaim felhalmozva egy kupacban várják ,hogy jóváhagyjam áthelyezésüket a táskákba. Ezt is kicsit ijesztő látni.Ez amolyan ugrás féle, alig dereng valami. Ismeretlenség. Na bumm!

Végleges dolgok: az esetek kilencven százalékában engem elborzasztanak. Nem leszek  drasztikus, igyekszem nem aggódni tovább.Most megyek reggelizni. Ma még délkörül meg kell élnem egy véglegesnek ható Isten-veledet!

Ismét a hullámvasúton.

Ma meglátogattam új életteremet, bár nem láttam minden részletét (mint mondjuk lakás), de az egyetemes részével kezdek  tisztában lenni. Kezdődik. Képlékeny,labilis és sok erőt kíván. Nincs mit tenni, bele kell feküdni a hámba. Némi nemű ösztönzés azért akad. Holnap megvesszük az igazán személyes számitógépet nekem! Carrie Bradshaw asszociáció. Sokat fogok gépelni. Gépelni jó,serkenti a fogalmazást.

Hogy a romantikus oldalára is gondoljunk... Erika megfogalmazta a problémát: visszafordultam az úton. Lehet. Najó, biztos ,hogy nem, engem most követnek...ez egy olyan hosszú ösvény melyet nem lehet csak egyedül megtenni,és aki fontos azzal megosztom az útszakaszokat.A Nem-visszaforduláshoz kell több erő! Mert az élén táncolok. Legalábbis vannak pillanatok amikor ezt érzem.De tudom, és a tudat erősebb mint amit érzelem!... Érzelem,széljárás...változik. Vagyis ezesetben változtatják. Lennék már tartósan egyirányban,de biztosságom meginogni látszik ha érdektelenséggel találkozik. Hát így. Ebből megint csak én értek valamit, de a krikszkrakszokat magamból ímé szavakká formálva ide vetettem ,csámcsogjék rajta aki akar.

barzoj hétfőn délre megy és szeptember utolsó hétvégéig biztos nem jön vissza, elérhető leszek, így úgy amúgy ha kellek : az éter a rendelkezésedre áll, címek terén semmi nem változott...hát lássuk mennyire fog hiányolni a Város!

Albérlet probléma megoldva... Szép hely és decemberig ott maradok. Nagy lépés ez, kéremszépen. Pláne nekem , még főzni se tudok, a mosásról nem is beszélve. Ha majd a hírekben azt halljátok: Pécsen kigyulladt egy második emeleti lakás, gondoljatok rám...Én csak rántottát akartam készíteni...

Nice prediction... Szóval, ma este! Hm különböző képzetek gyötörnek a kimenetelével kapcoslatban. Ez valószínüleg a bizonytalanságomból fakad. Nem a bizonytalanság nem jó kifejezés. Abszolút határozott vagyok, határozottan akarok két dolgot. Két határozottan ellenkező dolgot. Akkor most mivan? A helyzet azért egyszerűbb: nem tőlem függ, már nem. Ez olyan probléma-light vagy mi.

Nem tudok írni.Mozi ünnep!Nekem csak hétvégén,és csak kétszer....

Bízom...

Túl éltem a vezetést. Béna vagyok ,de majd kinövöm. Fordultam, meg mentem előre hátra. Szép autó,szeretem.

Fél napja kéztördelgetés. Nincs szállásom, nincs,nincs! Egy fán fogok lakni és akkor majd énekelhetem azt a Republic számot hogy: Üdvözlöm szép jónapot, bemutatkozom én Lajhár vagyok...

Viccet félretéve, gebasz! A koleszokban még a csilláron is gyerek lóg, az albérleteket rejtélyes módon a hirdetés feladás utáni első félórában lefoglalják. Ilyenkor jönnek ugye az ismerősök. Komplikált, a fülem összenőtt a telefonnal. NA már csak egy perc van 10ig, amikor is ma már huszedszorra megpróbálom elérni a kolesz osztó izét. Jah mert a drágák elfelejtettek nekem pályázati papírt küldeni,amivel talán még sikerült volna időben szobát foglalni. De ez általános. Ímé az egytem megfeledkezik a pestről kiáltó lányáról. Először a többlet pont,aztán az EHA kód, most meg ez. Én naívan vártam, hátha mégis, de így az utolsó hétben már kicsit bosszant. óóó tíz óra egyperc! Egy gyors telefon...nem, nem veszik fel. miért is vennék? ők már laknak valahol :)

Témavált: Erika mindjárt itt lesz.

Nem tudok tovább írni. Azthiszem leírtam az aktuális nyomoromat...ennyi. Majd ha visszazökkentünk állóvízbe, na majd akkor...

Felháborodottság helyét átveszi a csendes elkeseredés.Az élet könnyű,csak akarni kell...

Na, lényegesen jobb kedélyállapotban! a porszívózás megnyugtat...

Őőő, port töröltem. Tudtátok hogy a RAid rovarírtó és Pronto porstop majdnem EGYFORMA??? szal most a tévém a komódom,a dvdlejáccóm és a fél polcozat összevan kenve rovarírtóval. MERT nekem kurvára nem tűnt fel,hogy piros sprayt szorongatok barna helyett...váhh...no comment, legyünk optimisták, a Raidnek van egyfajta riasztó hatása is:)

Ami mégjobb, pénteken kilencre kell leérni Pécsre. A legkorábbi vonat kilencharmincra van ott, és vegyük hozzá a kóválygást amég megtalálom az Egyetemet (először feltehetőleg az orvosit), na de nem baaaaj, ugyanis a BtKra igyekszünk,és szerencsére annak huszonhat kijelölt helye (huja) van,hogy a sok pösti véletlenül se érjen oda időben. Ígyhát mimarad? fater már mérgelődik ,hogy na megint ő a főtaxi,dehát hamár (homár) így alakult...

Vezetés. Akár hiszitek,akár nem de holnap lesz az első, és mindjárt kettő. Én félek magamtól,de ez az a zsákos autó, ha ütközik: kipárnázza az embert :) minő megnyugvás!

Egyébként így úgy amúgy,de nagyon rosszéletű vagyok. Adriék visznek bele a rosszba. Megyünk mán megint, hárman csajok. ... Be kell vallanom: imádom ezeket az estéket, és jó sokat kell összegyűjtenem mert tudom ,hogy most egy ideig nem lesz több. Ezt nem gyászolom. Jövőre is lesz nyár. Örömködjünk együtt.Egyébként meg heti szinten kitárgyaljuk az eseményeket, három síkon folyik az eszmecsere,és úgy bírom mert mindig tanulok valamit. Kölcsönös oktatás.

Najó bekommandózok nemsokára a fürdőbe, és szalonképessé varázsolom magam. Aztán talán levakarom a Raidet is a bútoraimról,semmi baj, már megint bizonyítottam....

Újra kinőtt a haja...    (lelki mosoly)

Nem lettem kipihentebb...

Ez az utazás, hm megint a két véglet. Rá kellett jönnöm ,hogy vannak nálam sokkal elhagyatottabb emberek. Túl kellett esnem az önzőségemen és az önhitségemen. Másfelől nagyélmény volt gyerekkorom díszletei között mozogni,újra. Szép volt, tiszta,egyedi és egyszerű.Rég nem látott rokonok,rég nem gondolt emlékek. Fájtak is meg nem is.

Sajnosszerencsére haza kellett jönni. Mennyire szeretem ezt a helyet,megöleltem volna a Pest Megye táblát. És milyen buta vagyok,hogy tenyérdörzsölgetve várom azt az időt amikor ezt is elhagyom. Hiába ,az ismeretlen nagyonnagy úr!

Elolvastam egynéhány könyvet az ottlétem alatt. Fantasztikus volt egytől-egyig, igazi élmény!

És ,hogy mitől ez az elszontyolódás.? Még mindig nem estem egyik oldalra sem. Én nem tudom. Az ésszerűség már választott. Tegnap és azelőtt átéltem azt amiről eddig csak a tudathatárán volt valami fogalmam. Az Út kétfelé ágazott, és csak én tudom melyik irány mit jelent. választottam, balra mentem (mentesen minden politikai szélsőségtől),és tudom merre tartok.Csak az érzelem,na az kavarja a szart! Találkozunk,tegnap örültem neki, ma megint fáradt vagyok.Nem akarom ,hogy vissza térjen az életfáradtság.(jóreggelt! már itt van.)

A barátok. Köszönöm a bíztatást Jucu! Tudod ,hogyvanez: nyünyögök még egy kicsit,aztán majd elmúlik. Majd a munkába akarok belehalni :) Ez még a feküdjünk és sajnáljuk magunkat fázis. Sokat voltam a toppon, most össze kell szedni magam.

Not a crime...