A tököm tele van Angliával....az életem forog körülötte mostanában! Komolyan mondom másról sem hallok. Mostmár nem csak elhagynak érte,de a családom is arra felé orientálódik. A kór először mutternál jelentkezett,de el is múlt. Most nővérem készülödik a ködbe...mi több én is.

Nyár. De ééén a felhők közé megyek,házimindenesnek! Úgytűnik... jó,nem jó legalább angolul fogok beszélni két hónapig. Persze semmi sem biztos,a sziget elsüllyedhet, a másik házvezető ott ragadhat, a dínók ujjá születhetnek...anyu intézni, én meg sosem látott rokonok karjaiban kötök ki, ha haza költözöm Pécsről...

Végülis éppen itt az ideje,hogy egy kicsit messzebbre is elfujjon az a bizonyos szél.Szóval azt kell látni, hogy tök vakvágány. Mi módon segít ez rajtam,nem tudom! És ha ott leszek mi a fityfenét kezdek magammal, azt sem tudom... Szamár a szürke ködben. De ha már nem érzek legalább éljek,bele szerteszét,egyedül mert végre megtanultam nem is olyan rossz ez így. A pécsi kihelyezésemmel elkezdődött a függetlenségem gyakorlati része. Mostmár egyedül is megy...minden...körbe szaladom a világot,oda-vissza! És ha eljutottam a kamera mindkét oldalára, végre-végre lóra ülök, és keletről indulva keresem meg nyugatot, követve a napot, elégedettségben! Legyen ez ultimátum a Gondviselésnek, hadd mosolyogjon egy kicsit :) Aztán megkomolyodva nézzen már utána az elkeveredett papíroknak: biztos ,hogy nekem itt kell lennem? és ezt kell megélnem? Panaszkodok? UUUUgyan dehogy...csak tudod, egy picit mást...legyen november,legyen más, legyen jobb, legyen kényelmesebb. Még több filmet, és jó emléket,hogy ne kelljen szűkölködnöm ha mesélésre buzdítanak....

Hintaló formájú sütikét majszol...Ma végre hosszú-hosszú idő után először fogok újra dolgozni velük és nekik. A színpadon. De nem sietem el, csak 11re megyek. Minden amit belém neveltek valószínű együtt csapong az első pécsi széllel...elvitte...Ismét laikus vagyok,csak az emlékek maradtak. A zsúfolt kedd estéké...

Szentendrére megyek! (Andris: de minek?) (anyu: hátha összefutsz Gerivel...) (apu: morogmorog)... Mindenkinek van véleménye. Nekem nincs, elfogytak! E témában csupán ennyi fér ki: no comment!

Jóember! Hátbaveregetem saját magam. Tegnap megint elaludtam filmnézés közben, hiába öregszem. Ezt már nem mossa le rólam semmi...

A tegnapi beülősdi katasztrófába fulladt Adrival! Fél kilencre elvesztettük a lendületünket. Végül egy-egy csibeburger mellett kötöttünk ki a KFCben. Abszolút alkoholmentes este...totál öregedés. De mondtam is neki: Lesz olyan estém amikor majd azt kivánom bárcsak vele lennék ott a Király utcában a gyorsétteremben, fanyar szájízzel a semmiről beszélgetve... Mert mindenütt jó ha Adrival vagy...

Jé 29.-e van,két hónap és elhagyom a piros korhatárt, belenövök a felnőttségbe! Már érzem ,hogy felhúzták a biológiaiórámat... Egy év múlva jön a második iksz és akkor nincs mese működni kell! Semmi baj (másik Andris: Kájne pánik), én kérem mosom kezeimet, nem térültem el ááá dehooogy, csak épp néha kompániává bővülök, sokaknak tetszik a kicsi ösvényem én meg örülök ,ha hegynek menetben nem egyedül szakadok meg :) De most komolyaaan, tényleg egyszemélyes ösvényem van? Vagy már csak azok jönnek akiknek rám van szükségük, vagy most hogyis? Akárhogyis, jó ez ahogy van: emberek jönnek mennek, átjárnak az életemen, aki akar marad ,aki nem annak integetek, magamszámára luxus ilyen tájt ragaszkodást építgetnem, a lábnyomokat pedig úgyis a szél viszi el. Az egyetlen erőfeszítés, hogy szelektáljak és csak a szépet őrizzem. De vajhmi mázli: csak szépemberek jönnek szép emlékekkel. Így van nekem tükörsima érzelmitengerem,  közelegve a 19hez, de jön a vígaszpacsi: be pótolod 2012ig...az ügyön dolgozom...annyi erővel amennyit csak bele lehet sűríteni 50kg színtiszta akaratba!

Azért még egy,még ma,mert kényszerem van...Írni akarok...magamról magamnak, vagy tudomisén...

Kettő vagyok néha...talán ugyanabban a színben,de sose egyszerre a színen. Egyszer vagyok egyik és néha a másik. A szellő hozza mindkettőt. Egyik észreveszi ha hajához ér, a másik csak horkant,dacol és belenevet a világba. Vad. engem meglep. Megvéd, mutatja ,hogy máshogy is érezhetek. Leplez, többnyire idegességet. Szerte nyargalászik és örül, örül ,hogy él és szépnek látja a világot, nekem látja szépnek.Ha tehetném sokszor előhívnám,de nem én irányítom. Jön-megy.

Ha északi szél jön, hozza az amúgy megszokottat. Aki többet tud és lát a világból. Aki úgy él ahogy senki nem mondja neki. Van, nem kérdez. Tűr, nagyon nagyon sokat  tűr. Elsírja magát mert nem tehet róla. Mosolyog is, ha van rá oka. Irigyli a gondtalanságot. De szelíd, engedi az érintést néha még kéri is, a szemén keresztül. Álmodozóbb,de meg tudja látni a szemetet...Édes Istenem! mennyi ilyet lát mostanában. Amióta velük kinőttem a gyerekburkot, egyretöbbet. A gond is eltudja nyomni, az emberi gonoszság.

És csak a széljárás váltakozik.

Így lennék kettő, remélem így is lehet egy. Ha vad lenne szelíd amikor kérem tőle, és szelíd néha lenne dacos, ha háború dúl.Nem vagyok megosztott,egyszerűen a reagálás, a felfogás lehet bennem kétféle. A dolgok várása,de nem elvárása. Kinevelem magamból az összes elvárást. Magamnak akarok megfelelni, örülni annak ahová eljutok. Lépni sokat,tovább jobb után bal,és bal után jobb. Néha lassan, néha vágtatva, de haladni. Alkalomadtán kicsit beljebb kanyarodni, hogy láthassam magam is,de tényleg csak ritkán, mert ezt magammal viszem,de a világot nem tudom, és mennyit kell még látnom. Nem spórolhatok a figyelemmel, mert még sok van ...

Tenni,menni,lenni, lenni mások számára,lenni akarattal,szeretettel,tele lenni élettel,fájdalommal,nevetéssel,gyásszal,ünneppel,fénnyel. Lenni magamnak, tündökölni. Lenni nagyvonalúnak,nemesnek,elhagyottnak,elhagyónak.Lenni hűnek és hűtlennek!Tudni,tudni a fontosat,tudni fontosnak lenni,ismerni,magamat és a szükséget,ismerni másokat és megismerni másokat.Nézni,szertenézni és látni mindent,mindenkit,és mutatni,mutatni hogy vagyok,hogy itt vagyok,veled vagy vele,vagy velük estleg mással. Futni, elfutni innen jó messzire ,hogy ijedségben térhessek vissza, futni magamért,zihálni ,hogy érezzem a feszítést a medencében és a jóleső fáradtságot a fejben. Tartozni,neked hűséggel,neki az élettel, tartozni ide,vagy oda, máshova és csak egyfelé. Mondani,elmondani mindent mindenkinek akinek szüksége van a szavaimra, mondani szépet,mesét,szennyet,düht...mondani történeteket,meg és meg nem történteket.Kérni, megtanulni kérni a segítséget,egy sütit,egy barátságot, egy zsepit idegentől,kérni hatalmat,vagy épp adni, adni mindent mi kitelik,várni, nagyokat sóhajtva órára nézni és látni ,hogy néha elfut az életed és pont melletted egy szó nélkül,és még nagyobbat sóhajtani és utána futni...élni élni élni, így akarok,akarni! Akarom,hogy amit akarok legyen..., és végül szeretni! Szeretni ahogy azt megérdemlik azok akik engem szeretnek,nem okozni csalódást,őszintén érezni, beszippantva egy lélegzetben többnek szebbeneklenni, mert szeretnek és mert én szeretek , és néha nem tudok ,mert nincs kit, vagy mert elhagynak, de legyen bennem akarat és törekvés mert szeretni kell, hogy szeretve lehessünk, mert ha már semmi nem tartja össze a sejteket ,tartsa össze szeretet,baráti,szerelmi,családi,testvéri...Ha kérdésem van jusson eszembe válasz,ha menni akarok legyen hova,ha mesélni akarok legyen miről,ha sírni akarok legyen miért,ha rajzolni akarok legyen mire,ha rúgni akarok legyen mibe,ha nézni akarok legyen mit, és ha szeretni akarok legyen kit...

Hazafelé jövet láttam az első uszótanáromat. Zoli bácsi. Ő nem ismert fel... már szemüvegben vezet. De még mindig nagy furgont,ami feltételezhetően nyaranta gyerekekkel van tele , akiket a tábor keretein belül cipel lovagolni és úszni. Évközben pedig csak egyszerűen tanít. Ahogy engem is tanított több éven keresztül. És rajtam kívül vagy egy milliót...Így hát nem ismert fel....

A suliba is benéztem. végre sikerült elkapni Gyöngyi nénit, az oktatás lényegi gyöngyszemét. Kiderült ,hogy ő is volt pécsi diák, pont a januson :) örülnék neki ha képzettségben eljutnék az ő szintjére. Nem ismerek nála többet tudóbb embert (szándékosan nem okosat írtam, bár Gyöngyi néni okos, az okosság amolyan velünk született dolog, legalábbis ez a véleményem). Aztán Erikával mászkálgattunk a városban. Találtam cipőt,csak épp anyuéknak nem merem még előterjeszteni :) és még mindig itt van a dilemma: Bécs vagy nem Bécs? utána néztem, és ha a válasz igen akkor súlyos böjt áll előttünk (királyi többes).

A lakást kéne végre összeszedni, bár becsületemre váljék, ma elkezdtem! Sőt mitöbb megszereltem a vécétartályt! Látom a kérdőjelet...az úgy volt hogy a reggeli öblítésnél majdnem a kezemben maradt a zsinór. A tartályban eltörött egy kallantyú amit én kiszedtem, elcipeltem a vasedénybe mondtam hogy olyan kell,de pont akkora...mázli ,hogy volt szabvány ,így lett is olyan és pont akkora csak fehérebb, kicseréltem és most jobb mint újkorában. A külön poén még a tűzoltó létra volt amit begyömöszöltem a kis belmagasságú és egyébként kollektívan kicsi mosdóba! Ígyhát amikor anyunak üzentem az éterbe ,hogy: budi kész- megkaptam ,hogy akkor örülhet a család mert szakmám az van...

Hát így volt ma,persze nem ebben a sorrendben...de ki figyel már oda erre? elfáradtam,sok volt ez a mai mászkálás...a holnaptól várnék némi: csendet,meleget,mozdulatlanságot,meghittséget. Én előkészültem, már csak át kell élni...

November 19.,Bécs, Gogol Bordello! Komolyan elgondolkodik... Osztom,szorzom: ott lehetnék. Viccből vagy nem,de az áldozatnak is felajánlottam, persze neki nem szenvedélye ez a zene, még :) Mennyire jó lenne egy kis tombolda, ki a hámból, fel a csillagokig. Még egy kis motivácíó,csak hogy olyan világos legyen,mint sziget után.

Egyébként is minden világos, csak jól esne most az a bizonyos mézesmadzag...ígéret, hogy ilyen is lesz. Mert ezt is jelenti nekem, meg szórakozást,szép emléket. Olyan személyes. A zenének meg egyébként is tartozom nagysok hálával, lélekrázás ha elhagyom magam. Van mihez nyúlni, hallani és akkor most meg szeretném újra látni! Mert jó, nagyon jó...

Tele élettel, még akkor is mosolyogtat ha épp zokognék, mert eszembe jut,hogy az élet csak annyira komoly mint amilyennek veszem. Nem kell még meghalni,épp csak tovább kell ugrálni, ha nagyon fáj,bánt,sért : sikíts egy nagyot mert NOT A CRIME! Rám így hat,újra élek - érzem a pofon után, és pont ettől a valószínütlen zenétől. Ami nem mellesleg emlékeztet: hova is indultam , és mennyire nem is lehetetlen. Én hiszek neki,bízok benne és hagyom magam mosolyogtatni,ha épp romokban vagyok is...mert nem kell! Nem kell elheverni. Ez nem hagyja...hát ezért a nagy szenvedély. Hálám jeléül meg csak üvölteném: Start wearing purple, vagy egyéb hülye Hutz szüleményt. Szenvedni csak addig érdemes amég meg nem hallom újra ezt a sejtekig hatoló pezsdülést, hang mely másodsorban szól így: kelj fel, vonj vállat az egész felet, én adom hozzá a lendületet. És láss csodát , mindig sikerül...

Gondtalanul vagyok most, olyan könnyű mint a szellőben szálló pille... Teljesítem Eric utolsó kérését: Stand Strong! Hihetetlen hogy lassan három év múltán is ilyen tisztán cseng a fülemben a búcsúbeszéde. Mit cseng? Parancsként áramlik szét a tagjaimban. Indulásra kész!

Jobb napok jönnek már, miattam! Mert én akarom ,hogy így legyen és nem leszek még egyszer olyan buta ,hogy mástól tegyem függővé. Hallom kintről: Csepel arra vár hogy újra bebarangoljam. Biciklinyeregben! Van jó kabátom, a szél lepereg róla, a víz már nem is próbálkozik vele :) Zene, kutya és a part...bár még nem az Óceáné, de csak nekem ígéri,hogy oda is el fogok biciklizni. Itt még vannak poros-földes utak,de azok is csak az én kedvemért, mert szeretem őket. Mosolyt érzek belülről. Szerdától egyedül maradok. De itthon, az én váramban! Ami most még tiszta is mert felporszívóztam!

Jobban vagyok, annyi energiám van ,hogy körbefuthatom magam. Aminek kell örülök, amit kellett bezártam, hét lakat őrzi és egy vérszomjas farkas... Ő már nem láthatja.

A levegőbe függeszti a szép napok ígéretét: azokét amik Tőle szépek. Nehezen hiszek már neki. Már nem kérek semmit, nem ajánlok semmit. Magam miatt vagyok úgy ahogy! Mindent magam miatt csinálok már... Nincs mégegyszer: vakonbízva. Nem megyek utána, nem hallgatok rá. Csak nem-ek maradtak.Így is ér valamit, így is jól érzem magam vele, még vissza kapom lényem darabjait amiket oly buzgón odaadtam, azokkal még tartozik. De semmi többet én hívom ,én megyek, én akarom,én erőltetem,én aggódok , én sírok. Erősnek kell lenni. Igazából a magam szájába teszek feszítő zablát, így fogva vissza az érzelmeket. Csak néhány napig voltam felszabadult, és felszabadultan vak, hogy aztán olyan csapdába essek amibe majdnem belehaltam. Innentől minden tőle függ. Lilonak leírtam mindent,cenzúra nélkül,nyersen, neki fájóan nekem bátorítva!

Így esett,hogy nem esett másképp. Ha várom is,és érzem ,hogy őt várom ,mert fontos,mert senki sincs most akit helyette szeressek, és érdekel, és őt olvasom/keresem az éterben, és nehéz is bevallani de hiányzik, nos mindezek ellenére nincs több vakvágta és meggondolatlan kinyilatkoztatás. Ez a "hogyan érezd jól magad,ha leszakadt a lelked, te szerencsétlen, és magad varrtad vissza" félóra! Tomboljunk egy kicsit, ugráljunk rajta, mert harmadszorra is egy szónélkül engedtem vissza. Mert örülök, ha vele vagyok. De miért nekem fontos?

Hát!!! Én jól fogom érezni magam, ez a november nem az a november mikor lerágom az összes körmöm. Ugyan dehogy! Múljék az egész dolog sorsa rajta. Én kérek nem lelkiismeret furdalást, hogy belenevetem a világba: nem érdekel! Lóg a lábam, dolgom egy szál se. Ez a kapcsolat nem az én lelkemet nyomja. Ímé szelektálok és én kérem a pozitív részét,magamnak magamért. Ennyit már igazán megérdemlek. A nyergelést,futószárazást és ugyamúgy a szelídítést rá bízom. Ha akarja vissza szoktat... ha akarja megpróbálja kinyitni a kapukat,legyőzni a farkast és belső mosolyt kicsikarni belőlem.

Ez nem a mindenmindegy,csak mindegy.