November 19.,Bécs, Gogol Bordello! Komolyan elgondolkodik... Osztom,szorzom: ott lehetnék. Viccből vagy nem,de az áldozatnak is felajánlottam, persze neki nem szenvedélye ez a zene, még :) Mennyire jó lenne egy kis tombolda, ki a hámból, fel a csillagokig. Még egy kis motivácíó,csak hogy olyan világos legyen,mint sziget után.

Egyébként is minden világos, csak jól esne most az a bizonyos mézesmadzag...ígéret, hogy ilyen is lesz. Mert ezt is jelenti nekem, meg szórakozást,szép emléket. Olyan személyes. A zenének meg egyébként is tartozom nagysok hálával, lélekrázás ha elhagyom magam. Van mihez nyúlni, hallani és akkor most meg szeretném újra látni! Mert jó, nagyon jó...

Tele élettel, még akkor is mosolyogtat ha épp zokognék, mert eszembe jut,hogy az élet csak annyira komoly mint amilyennek veszem. Nem kell még meghalni,épp csak tovább kell ugrálni, ha nagyon fáj,bánt,sért : sikíts egy nagyot mert NOT A CRIME! Rám így hat,újra élek - érzem a pofon után, és pont ettől a valószínütlen zenétől. Ami nem mellesleg emlékeztet: hova is indultam , és mennyire nem is lehetetlen. Én hiszek neki,bízok benne és hagyom magam mosolyogtatni,ha épp romokban vagyok is...mert nem kell! Nem kell elheverni. Ez nem hagyja...hát ezért a nagy szenvedély. Hálám jeléül meg csak üvölteném: Start wearing purple, vagy egyéb hülye Hutz szüleményt. Szenvedni csak addig érdemes amég meg nem hallom újra ezt a sejtekig hatoló pezsdülést, hang mely másodsorban szól így: kelj fel, vonj vállat az egész felet, én adom hozzá a lendületet. És láss csodát , mindig sikerül...