Hazafelé jövet láttam az első uszótanáromat. Zoli bácsi. Ő nem ismert fel... már szemüvegben vezet. De még mindig nagy furgont,ami feltételezhetően nyaranta gyerekekkel van tele , akiket a tábor keretein belül cipel lovagolni és úszni. Évközben pedig csak egyszerűen tanít. Ahogy engem is tanított több éven keresztül. És rajtam kívül vagy egy milliót...Így hát nem ismert fel....

A suliba is benéztem. végre sikerült elkapni Gyöngyi nénit, az oktatás lényegi gyöngyszemét. Kiderült ,hogy ő is volt pécsi diák, pont a januson :) örülnék neki ha képzettségben eljutnék az ő szintjére. Nem ismerek nála többet tudóbb embert (szándékosan nem okosat írtam, bár Gyöngyi néni okos, az okosság amolyan velünk született dolog, legalábbis ez a véleményem). Aztán Erikával mászkálgattunk a városban. Találtam cipőt,csak épp anyuéknak nem merem még előterjeszteni :) és még mindig itt van a dilemma: Bécs vagy nem Bécs? utána néztem, és ha a válasz igen akkor súlyos böjt áll előttünk (királyi többes).

A lakást kéne végre összeszedni, bár becsületemre váljék, ma elkezdtem! Sőt mitöbb megszereltem a vécétartályt! Látom a kérdőjelet...az úgy volt hogy a reggeli öblítésnél majdnem a kezemben maradt a zsinór. A tartályban eltörött egy kallantyú amit én kiszedtem, elcipeltem a vasedénybe mondtam hogy olyan kell,de pont akkora...mázli ,hogy volt szabvány ,így lett is olyan és pont akkora csak fehérebb, kicseréltem és most jobb mint újkorában. A külön poén még a tűzoltó létra volt amit begyömöszöltem a kis belmagasságú és egyébként kollektívan kicsi mosdóba! Ígyhát amikor anyunak üzentem az éterbe ,hogy: budi kész- megkaptam ,hogy akkor örülhet a család mert szakmám az van...

Hát így volt ma,persze nem ebben a sorrendben...de ki figyel már oda erre? elfáradtam,sok volt ez a mai mászkálás...a holnaptól várnék némi: csendet,meleget,mozdulatlanságot,meghittséget. Én előkészültem, már csak át kell élni...