A lelkem berezonál ha a szerdára gondolok... Még sosem izgultam filmért ennyire... Már a plakát kisebb fajta sokkot okozott. Ez az a film amit láttam belül és szerdán végre minden kiderül...sárkányok meg szépemberek...mostmár elárulhatom mi volt tavaly az a nagy titok, életem nagy napja. Turistáskodtam az Eragon forgatásán, találkoztam a szereplőkkel, és gyűjtöttem némi képanyagot, mindezt azért mert közeli ismerős ott dolgozott blábláblá a többi nem lényeg csak az, hogy ott voltam, meg tudtam érinteni, mászkáltam a díszletek között, és láttam az embereket a kamera előtt...

Ennek pedig az a szerepe, hogy billogot nyomott piciny lelkembe. Nekem ezzel kell foglalkoznom, és tegyem össze a két kezem,mert már elindultam. Nincs több siránkozás, moziba járás van , az! Mer' szerdán kettőt kell nézni, azon kivül van még öt amit látnék...csak az a volna ne lenne...blá...

Hát így, lelkem egyik legmelengetettebb pontja az a bizonyos okt.17. Fót és Velence, egyik szebb mint a másik...és dobjatok meg kővel,de én hiszek a meséknek/ben...nem tehetek róla,de velem ezt is megtudják etetni, és kitudja talán szülök majd én is hasonló filmet a világra...

Tenyérdörzsölgetés, de az az igazi... önmegvalósítós meg minden...

Tököl...A nagy világ e kicsi szegmense, ahova Adriék vittek koncertet nézni. Különös, nem is inkább különleges hely. Az ember zajba menekülne az élete elől,de nem jön össze. Apró mulatóhely olcsó sörrel,friss sarkok,bejárható zugok, ismeretlen emberek. ismerős vonásokkal. Szinte minden ott volt. Töményen kaptam az arcomba mindnekivel kapcsolatban valamit. Volt ott valaki aki a Zsoltra emlékeztetett és akinek a barátosát bekísértem a vécébe mert vele forgott a világ. Aztán egy másik ember akinek a polója olyan mint az Övé. Volt sok raszta,de ezen már fel sem akadok (Epiphone gitár- de ki nézi?) Zenék és szagok amik még másik ötmillió emléket ébresztenek és végül ott volt ő...

Jetire hasonlított (sajnálom,de nem tudok jobb álnevet kitalálni, és ez a név tudom ,hogy csak a miénk,csak nekünk szól...), a komolytalan névhasonlat ne tévesszen meg...A srác aki leszólított teljesen rá emlékeztetett, az én pécsi szívdobbanásomra. Külsőleg,de még a mosolya is, ilyesztő volt...így van amikor kísért a múlt...kéretlenül is eszembe jutott,vajon az igazi (igazi?) mit csinál? De nincs az a kiváncsiság amely odáig vezetne hogy önként akasszam magam a kampóra, ... Egyébként meg amiután túltettem magam eme megrázkódtatáson, feltűnhetett a közös érdeklődési kör, a közös múlt, és sorolhatnám...ha kapunk tíz percet kibontakozott volna valami ami akár később egy másik valminek is az eleje lehetett volna,de Adriék fáztak és én is, a cuccot meg még vissza kellett vinni a MŰvekbe...

Tököl nem az a hely ahová elbújhat az ember felejteni, A nagy világ e pici zuga összegyűjtötte nekem az elmúlt hónapok nagypillanatainak embereit, külcsínyre ugyanaz,de a vászon mögött más él... Még tanulom ,hogy mit akarnak ezzel mondani...De a világ ott is világ ahol nem vagyok...ez azért fontos mert eszembe jut,hogy mindig van kivezető szakasz,van hely tér és idő, ha váltani akarok...lesznek hasonlók,de nem lesz ugyanaz,nem kell ugyanúgy nyüszíteni...

A lendület elfogyott,de csak holnap kilencig,mert ismét színpadra állok...hiányoztak már a többiek,nekem meg kiselőadást kell tartanom pécsegyetemi életemről, de nem bánom. Miért hiszem ,hogy jó így élni? Hát mert az, és ha beszélek róla ,csak erősödik ez a fajta örömködés...Tököl,CSepel,PEst Pécs, nevezd aminek akarod, ugyanaz és még sem, mert a multamat magammal vihetem,de jövőt csak akkor kapok ha kérem...Felesleges tovább futkosni, ha már így esett,térjünk át a pillanatélvezés második leckéjéhez: régi barátok...

a CIA hozzám képest kis zokni (legyint)...nem tehettem róla...de most egyensúlyba billent az önérzetem...

Adri 7re jön értem, megnézzük a pasikáját, koncertezik (tenyérdörzsölget,nagyon kiváncsi)... Kaptam egy nagyon szép cipőkét , Chuck Taylor Converse, szép barnika és magasszárú...Brand New Lover, ha már ez jutott...Minő izgalmak, lesz min röhögni a Kadettban :)

Dehamár kis zokni a nyomozó iroda,be kell vallani, hogy van mit veszítenem...mások is veszítenek,de én is és ha én nem foglalkozom a saját veszteségeimmel hát ki fog? Mondták már sírjak amég jólesik. Mások meg azt ,hogy még se, megint mások: hát ezért akarsz te sírni? és vagyok én aki már befejezhetné a közvélemény kutatást. Pest és Dél Magyarország a szerelmi életemmel van tele, aki nem a része az a közönsége... Annyi mindent hallottam már, hogy a felére nem is emlékszem. Mennyi ember, és egy se nincsen olyan közel mint a drámákban... Há' mos' mit monnyak?

Így esett ,hogy nem esett másképp, nálam ez a séma. Mindenkié lehetek társi minőségben decsak 24órára, háháhá... És valóban, eljutottam addig a pontig ,hogy már csak röhögni tudok rajta,magamon. Nem kell félnem ,hogy nem lesz téma a szappanoperámhoz. A főműsoridő most zajlik, fel kéne öltöznöm, az idő 7be fordul én meg má megint megyek, hogyis mondják? - Keep on rollin', dehogyisnepersze! Örökmozgásra,örökérzésre,örökvígaszra,öröksírásra,öröknevetésre,örökökörködésre,örökszeretetre találtak ki. Én a minenki érzelem akkumulátorja, egyszemélyes/felvonásos kabaréja,boxzsákja, lelkikonténerje, örökké hívható akármije vagyok. Éljen a lehetőséggel aki akar, nekem a másoké kell de nem miattam. Ha nekem nem marad semmi, én maradok mindenkinek, és Úrég! nem bánom! Jobbról,balról folynak az események, kár megállni. Egy koncert nem lesz rossz attól ,hogy személyeskedünk. Ha jó a zene mit bánom én, majd csukott szemmel táncolok :) Értem máááár, ez az az izé közhely: élvezz minden pillanatot...gyorsan tanulok ám! köszi Uram! akkor elkezdeném...

Amikor már végleg kiolvastak... végére ért...de nem érti, vagy érti ,de rosszul . Akárhogyis, de idejében eszembe jutott ,hogy a tartós egyirányba haladás (fordulás) körpályát eredményez...és szögesdrót. Én nem vagyok vak, látom, mindent értek! De azt most úgy nem lehet, épp emiatt, és a másikat se...egész kis listám van...én szeretem őket,kivéve...De akkor is. Nem mondom ,hogy visszataláltam a sivatagba, egyszerűen csak rossz tevére tettem. It happens... De itthon vagyok! Hazaértem. Így jó! És lesz még jó...

A Szigetemen vagyok, ahova nem jön senki ha nem akarom, nem kell osztozkodni, csak szép csendben bekucorodom ide és döntök...hogy ki jön,ki megy.Értékelési problémák...főleg magammal!Dehát , ki ha nem én és mikor ha nem most? Így ni, mert tegnap körülnéztem, és Úrég! még mindig jó, így is jó, van mindenem...mások talán jobban tudják...de talán ez is kell! "Van valami fájdalmas fejlődés ebben a világban"...én megtaláltam-

Írnék valami nagyszerűt,vadregényeset vagy csak regényeset...Dehát ezis csak én vagyok, a szándék, a meg nem született tündöklő-pillanat.

Pedig tegnap reggel megfogadtam, nincs több nyereg. Csak szabadon és könnyen, de én elnehezedtem saját magamnak is. Hogy történt az nem kérdés, valami történt, aminek történeti következménye még sem az ami elvárható. Vagy ne legyenek elvárásaim? Miről beszélsz? Igen ,te ott az első sorban...Beláthatod, hogy ez távolról sem olyan könnyű... Mert az elvikérdésem pozítivan lett elbírálva (ez biztos, vagy becsaptak?).

De most majdfel robbanok a méregtől, hogy megint nem úgy van ahogy bennem ez felépült...de mérgelődhetnék,ha tudnék persze nem jön össze mert itt hagyta a szemét-gyönyörű-mardosó üzenetét. Még a végén elhiszem ,hogy tudja mit csinál. Persze azt is tudom ,hogy mindez még előttünk íródott,de lehet ,hogy a küldetése mára szól...

Van még kérdés? Milliárd! Én el tudom képzelni a hepiendet...dehát akkor mostmegmivan?Igen nem? Nemigen,engem senki nem tájékoztat, még a saját életemről sem. Csak ez az üzenet ami lehet ,hogy már nem is azt jelenti amit tegnapelőtt neki...Nekem jelent azért még, mondjuk sokat...

Ezis rám jellemző,soha egy tisztázott kapcsolat, ezt az átkot honnan öröklöm? Jön lovag megtörni? Vagy így vénülök meg, így mosolygok majd otthon a konyhában,és így értetlenkedik majd felettem a család: hol és legfőképp hogy rontottuk el?Mit mondhatnék? A végén még elhinném ,hogy unalmas az életem, csak ezek a fordulatok nem engedik, hogy ilyennel foglalkozzak.

Norah Jones belemagyaráz a fülembe: "Baby, I didn't mean to hurt you!" Én meg mindjárt azt kívánom csináltam volna másképp,kicsit több hiszti nélkül, Valakinek itt igaza volt: változunk. De az idő lenyulta a türelmemet és a jóindulatomat is vitte magával...Vissza kell szereznem,mert így nekem fáj a legjobban. Hát mi marad? Marad néhány üzenet, mely jó és ragaszkodást szít, marad a tengernyi kérdés néhány miérttel, és a szándék az akarathoz,mely helyrehozza és meggyógyítja ezeket a feladatproblémákat...Akkor most így érdemes?

A sóhajokat messze viszi a szél...és nem hiányoznak, nekem nem. 19.-ére hazatalálok, hogy épp egyedül vagy társaságban azt még nem tudom,de csak találok legalább egy vonat-társat. Nagy a munka,de nekünk sikerült közbe iktatni a vidámkodást is... Holnap jön a félév lényege, a filmes zh és holnapután a kommunikáció. De aztán vége.

Csak a fáradtság zúg a fejemben, de még nincs vége a ma estének! Haza megyek és folytatódik az agytágítás, holnap tízre mindenttudást kértem a Gondviseléstől... ennek most jól kell sikerülnie. Hát így. Éjjel egyig vár a nappali, a bőrfotel már megszokta a kávé szagát és az ásításaimat. Mindig mindent szétpakolok, közben kétoldalról már az igazak álmát alusszák.  Utánozhatatlan hangulat,egyedül a tudnivalóval és a napközis gondolatokkal. A 24 óráim összefojnak és már csak egy személy körvonalazódik ki, méghozzá egyre élesebben. Amikor a tudatoddal próbálsz szeretni,de a lelked mosolyog, mert tudja hogy szerelem terén semmire sem mégy ésszel...ezek csak ilyen apró suttogások, gondolat-szökevények. Mi lesz belőle, hisz úgy kezdődik mint a többi...várakozással. még nem ért ide, most, helyileg...lehet nekem nem szabad húzni az időt...De a vizsgadrukkban nemtudtam alkalom kutatást tartani...épp hogy az emlékeink töredékei kisérnek el a bőrfoteles magányos tanulós estékre... és egy mosolygós jővőkép. Ő is elcsatangolt a mindent idejében karámból.

Még két nap, futnék hisz van hová és van miért,csak még épp Ildi vagyok és ez nem olyan könnyű. Ki tudja? Vajon olvas a sorok között? Komolyan gondolja?Jó -e úgy ahogy lesz? És végül megszabadulok a tudatos érzelemnevelésem következményétől? MErt eme következményt mindennap látom, csak át kell értékelni, abba a sorba nem állok be, az már nem olyan fényes...-már más kell, és a bejárathoz képest ő is balra van...mint minden ,nekem...az örök balra irányultságom, a következmény csak kitérő volt, ködösítés hogy ne fájjon a régi. De régi eltűnt, én tűntettem el, ésmost mehetek vissza az oly imádott utamra, ami lássuk be ugyanúgy balra tart.Na bumm, én is balkezes vagyok, és fáradt és még sokminden vár rám... filmek,címek...és a bőrfotel, ő is tudja ,hogy tanulnom kell még és várni...egy picit.