Tököl...A nagy világ e kicsi szegmense, ahova Adriék vittek koncertet nézni. Különös, nem is inkább különleges hely. Az ember zajba menekülne az élete elől,de nem jön össze. Apró mulatóhely olcsó sörrel,friss sarkok,bejárható zugok, ismeretlen emberek. ismerős vonásokkal. Szinte minden ott volt. Töményen kaptam az arcomba mindnekivel kapcsolatban valamit. Volt ott valaki aki a Zsoltra emlékeztetett és akinek a barátosát bekísértem a vécébe mert vele forgott a világ. Aztán egy másik ember akinek a polója olyan mint az Övé. Volt sok raszta,de ezen már fel sem akadok (Epiphone gitár- de ki nézi?) Zenék és szagok amik még másik ötmillió emléket ébresztenek és végül ott volt ő...

Jetire hasonlított (sajnálom,de nem tudok jobb álnevet kitalálni, és ez a név tudom ,hogy csak a miénk,csak nekünk szól...), a komolytalan névhasonlat ne tévesszen meg...A srác aki leszólított teljesen rá emlékeztetett, az én pécsi szívdobbanásomra. Külsőleg,de még a mosolya is, ilyesztő volt...így van amikor kísért a múlt...kéretlenül is eszembe jutott,vajon az igazi (igazi?) mit csinál? De nincs az a kiváncsiság amely odáig vezetne hogy önként akasszam magam a kampóra, ... Egyébként meg amiután túltettem magam eme megrázkódtatáson, feltűnhetett a közös érdeklődési kör, a közös múlt, és sorolhatnám...ha kapunk tíz percet kibontakozott volna valami ami akár később egy másik valminek is az eleje lehetett volna,de Adriék fáztak és én is, a cuccot meg még vissza kellett vinni a MŰvekbe...

Tököl nem az a hely ahová elbújhat az ember felejteni, A nagy világ e pici zuga összegyűjtötte nekem az elmúlt hónapok nagypillanatainak embereit, külcsínyre ugyanaz,de a vászon mögött más él... Még tanulom ,hogy mit akarnak ezzel mondani...De a világ ott is világ ahol nem vagyok...ez azért fontos mert eszembe jut,hogy mindig van kivezető szakasz,van hely tér és idő, ha váltani akarok...lesznek hasonlók,de nem lesz ugyanaz,nem kell ugyanúgy nyüszíteni...

A lendület elfogyott,de csak holnap kilencig,mert ismét színpadra állok...hiányoztak már a többiek,nekem meg kiselőadást kell tartanom pécsegyetemi életemről, de nem bánom. Miért hiszem ,hogy jó így élni? Hát mert az, és ha beszélek róla ,csak erősödik ez a fajta örömködés...Tököl,CSepel,PEst Pécs, nevezd aminek akarod, ugyanaz és még sem, mert a multamat magammal vihetem,de jövőt csak akkor kapok ha kérem...Felesleges tovább futkosni, ha már így esett,térjünk át a pillanatélvezés második leckéjéhez: régi barátok...