Az utolsó mára, aztán átadom magam az önfeledt szórakozásnak.

Adrival beszélgeténk valá az éterben... Miért? Miért nem akarok visszamenni Pécsre, avagy mitől olyan gyönyörűség most itthon? Előkerült a jó öreg téma. Az én legem, és persze a porszemnyi kudarcaim.Sajnálom de az a város csak akkor volt szép vagyis a legszebb amikor a miénk volt. Hiába próbáltam elhitetni hogy pótolható, hát nem az. Ezért viselkedtem olyan hülyén a többiekkel. Nem, félreértés ne essék én már nem akarom,hogy az legyen mint akkor. Én már újra várok,feljebb kerülök, demindezt itthon az Oroszlánbarlangban. Át kell kerülnöm. Nekem Pécs egyelőre kiégett. Nem adom fel a reményt, hogy találok egy méltó társat a mindennapjaimban, de egyelőre nem is nagyon van mit tenni, nem kell válogatni, nem kell tönkre menni.

Együtt élek a gyönyörű emlékeimmel, de most nincs itt az emlékezés ideje! Márpedig Pécsen mást se tennék. Egyelőre még marad ez a félév, aztán meglátjuk. Általában akkor jön a Svéd csavar amikor szentül hiszem, hogy tudom a tervezetet...