Najó fiatalnak lenni néha sikerül! Figyelmezzenek csak az időre...hajnalinégy! Nem rég értem haza, a szobatársam rémesen horkol, nem tudok aludni. Nem tudok túllépni!Írok hát! Csak kérni tudom,hogy olyan legyen amilyenre vágyom...Lehetőségek szerint tetten érve próbáltam néhány karcsapással boldogabbra jutni,de boldogságszeretet csak a mában van, vagyis inkább a mostban. Ez a most nem a legjobb pillanat a megállásra, most tova kell futni, a leggyorsabban. Október, százszor sóhajtom még,de nem jött jobb. Sajnálom! De ki kell mondanom, ki kell gondolnom...addig kell gondolnom amég el nem fogy belőlem. De  ő alapos munkát végzett, befészkelt mindenhová és én titokban még fenn tartom neki a legszebb helyet, ahonnan jól látja az Éger-völgyet, ahol végre kényelmesen ülhet... Ki tudhatná ,hol van most ez a gyönyörűség? Igazából nálam bárki jobban tudja. Nem ez a fontos, a rejtély ott bontakozódik ki igazán, hogy vajon magával vitte-e a miénket...a mindenünket, vajon ő is gondol errefelé a csillagokmiatt? Vagyha egyedül marad? Én nem felejtem el...nem én... akartam,de nem megy. Az érzés az ami hiányzik,a takaró alatt volt vagy a hab alatt!Tisztán és homályosan is emlékszem rám. A Fájó Szavakra is...amik már nem fájnak,minden más viszont nem tompult el...a gépemről eltűntek a képeink...

de vajon lesz még új?kép?