Tehetségesnek születtem, ez volt az igazság a szüleim szerint. Kiskoromban is minden jel erre utalt.

Addig addig mondogatták , hogy tehetséges vagyok míg végül elfogyott. 19 éves koromra elfogyott minden különlegessé tevő csodaporom vagy gondolatom, elfogyott a tehetségem. Vagy az idő vagy az elkopott szó, de tényként kell látnom : vége. Olyannyira ,hogy a csúsztatott kuplung  kezelés már meghaladja minden képességem. Kínos ezt ország világ előtt beismerni , hiszen nem  csak tehetségesnek de büszkének is születtem, de a csodaporral ellentétben a józanabb ész diktálta méltóságos orrfentartás megmaradt...

Nincs mit hozzáfűzni ehhez. Csak két másodpercre tudok megnyugodni , amikor tenyérnyi hidegvízbe mártom az arcom.Hidegvíz, mostmeg hidegzuhany. Mi lesz ha már tényleg nincs több csodapor? Nagykétségbeesésnek kell következnie , hiszen csak most jön a java, a nagy csata meg miegymás. Szóval akkor jó nagy szarban vagyok. Kár hogy Mr.Ford nem épített semmit ami segíthetne ebben a helyzetben.