_{Ide csak annyi jut el a világ zajából, amennyit meg engedek neki, apu összecsúszott kamionokról mesél, időjárás... Szeretem a telet...szerettem. De most nyárnak kéne lenni.Legyen vége ennek az évnek, téliálmot aludnék, és félek tőle ,hogy fogok is... Ki tudja mennyi értelem marad a szemgödreim mögött a következő hónapokra.}

_{Septiben nekiállok a magolásnak... egészen perverz ,hogy már élvezem... A Grace klinikát nézve egyfolytában ismerős kifejezésekbe botlok, dorzális meg ventrális, néha egykét vena cava superior és testvérkéi...kedvet ébresztenek! Beteg dolog azt hinni ,hogy orvoslás...pedig csak biológia, nyers tények. A biológia szó hallatán egy harmatcseppes rét jut az eszembe, semmi humán kísérlet, csak apró egérkék. Fáj.}

_{Ülve a realitás mély gödrében, valószínűtlennek tűnik a film. Film? Repkednek a fogak ,hogy most mi is az igazából... minden esztéta vagy más mozgókép-elmész elveszlődik a részletekben. A nagy vitazivatarban úgyérzem egyedül vagyok a gyakorlatszomjammal, a tenni akarással, a valódi alkotással. Én nem akarok beszélni róla! Inkább aktív részt vennék belőle... kilóra, tonnára. Küzdeni a kiábrándulás árjával leginkább olyan mint hóban futni, minden ugrással visszacsúszok, fáradok, és bármiféle haladás észrevehetetlen a számomra.}

_{Mihez kezdjek? Fájdalmas lecke ez az egyesszám első. Kezdem felfogni ,hogy nem is lehet másképp. Rám vall!}