Az örökség seggreveréséről még nem volt elképzelésem. A kabát már biztosnak látszott...még egy. Persze most háborúzik bennem az ésszerűség és a divatmánia, a "mindenből lenni kell egynek" őrület. Kockás még nincs, akarom mondani barnakockás (nem tweed)! Hát így.

Holnapom : Cross the city (winter edition), reggel elviszem a kutyákat kozmetikushoz, aztán beugrom anyuhoz, utána meg visszajuttatom Arnheimet Ambrusnak. Nézzünk ajándékot Adrinak fedőnéven bevetésre indulok...a tét nem kevés: méltó karácsonyi meglepi A-nak (gyengébbek kedvéért : Adrinak).

Életmódváltozásra lesz szükség. Ma leszakadt alattam a fotel (!). Kissé kínos volt a műsor, az ananászléért nyúltam és reccs, vége. Pont alattam. Ha leérek Pécsre keresek egy konditermet az új környéken, vagy táncolni fogok, vagy csak simán felmegyek a rekortán pályára a botanikuskertbe. Nincs több beigli! (hiába néz rám kérlelő szemekkel, és igéri , hogy ő az utolsó).

Január végével (persze még el sem kezdődött), ismét emberek közé fogok járni. Társaságiéletem lesz. Újraélesztem, vagy kreálok másikat. Lesz. Pont. Visszaszállok a mókuskerékbe, mitöbb veszek egy csizmát (igazából kettőt, illetve egy párat,na). Aztán megvárom , hogy minden elkezdjen működni. Mert így szokott lenni. Csak csinálom és utána működik. Elég volt a szánalomból , hogy a télre fogom a mélygödröt. Csak legyen vége ennek a vizsgaidőszaknak, és talán még fodrászhoz is elmegyek.

Az örökséget pedig nem fogom seggreverni, izraelkötvényekbe fektetem. Mindegy hogyan fial, csak ne lássam... úgysem venném meg azt a csinos sony kamerát ami már hónapok óta sutyorog nekem a különböző műszakiholmikat árusító boltok szórólapjairól! Nem dőlök be. Akkor már inkább a kardio-programok.