Ahh, net!

Szigetszentmiklós. Ez a ház hatalmas, már két napja vagyok benne és még nem jött a gondolat hogy kimenjek. Tegnap gyalogolnom kellett a fürdőig, ami L alakú és nagy, mert nincsen benne bútor, még. Mert az még kartonban van a nappaliban. Az én Vackom kész, felkerült a cowboyos kép is, és majd következik a sztár tükör, hogy nézegessem benne az új hajszínem ami tegnap reggel halálra rémített. Gonban vagyok a megszokással, de tetszik azért... Tízpercenként elhúz a Hév az ablakom előtt, ha megmoccanok a mozgásérzékelő kéken villog, még a gépelésemet is érzékeli. A másik ablakon pedig látom a holdat és a hátsó kertet meg a kisházat. Egyre jobban tetszik. Tegnap azért hiányzott a régi környék, holnap a nagy semmit tevésben felfedező útra indulok majd, a bevásárlás és a függöny rendelés után. vicci mert egyelőre a terasz ajtón közlekedünk, ugyanis a kutya háza elállja az utat. Vadiúj ház de az a nyavalyás jószág nem használja. A kennelje még nincsen készen, az a két munkás sokat piszmog rajta. A nagy polcomat berendeztem : csak filmek vannak rajta, elég perverz. Vagy egy millió dvd :D

Erről jut eszembe. Vannak jó filmek, amik nem attól jók mert egy tanár vagy egy könyv mondja, hanem attól mert valahogy áthatják a lelkünket. Egyéni érzés bekuporodva nézni, a saját kis beépített mozidat, miközben a többiek már alszanak, és te csak azért nem mert egy teljesen más helyen jársz...a film visz oda. Nem tudtam pontosan mi az a szürrealizmus, nagyügy...de majd ha oda jutok tudni fogom hogyan csináljak jó filmeket amik beköltöznek a legtudományosabb szívekbe is, és lehet nem szülnek új műfajt vagy tananyagot, de szép emlékként őrződnek majd az emberekben.

Elég beteg dolog, hogy vettem egy nagyonszép felsőt, de még nem vettem fel (három hete van csomagolásban a szekrényben), mert különös alkalomra tartogatom. Egy olyanra ami talán sosem jön el. Tegnap mérgemben elhatároztam , hogy nem tartogatom tovább, de aztán megsúgták , hogy inkább várjak még. Ezek a női megérzések vagy mik... Szánandó dolog , hogy hallgatok rájuk. Tehát ott kuksol, várva hátha kihízom, vagy megrágja a moly. Piros, kötőkés. És csak vár. (sóhaj)

Hiányoznak már a barátaim, szóval ahogy kijutok Tükörországból (36percnyi Hévezés csupán a Valóságig), felnyaláboltatom magam és elmegyek velük moziba, többi kettővel mulatni, eggyel lelkiápolásra, másikkal meg környéken barangolni...

Holnap a tettekmezejére lépek : hajszínkímélő sampont meg egyenesítő balzsamot veszek. Aztán tényleg elkezdek működni. Jó,hogy vége a vizsguszidőnek...nagyon jó.