Hú de jó taktika a kussban maradás, kár , hogy manapság már taktikus sem vagyok...

Még szerencse, hogy a kezembe akadt egy rég nem hallott cédé. Mindig ez van a régen szeretett dolgokkal, pláne azokkal amelyeknek az összes hangját ismerem. Újra hallgatva megint rájövök mi a jó benne, nyugis ,hogy tudom mivel van dolgom. Mindig ez van a régi dolgokkal, csak úgy tűnik , hogy megújulnak. Az alkalom változik :/

Ma is kiosztottak. Ökör lennék e, mert semmi belátásom sincs? Biztos összefügg az időszakkal, a kevés alvással és a lerakódott csokival.

Körülnéztem a környéken, találtam egy ösvényt ami alig kísérteties. Könnyen elképzelhető gyilkosságok,meg bokorban sompolygó veszett állatok - hát kábé ez a hangulata, és jó egy hévmegállónyira nyúlik, ha nem tovább... Életuntsághoz méltó színpad.

Dórinak már félórája itt kéne lennie. Szerintem ha megérkezik vissza is szállhat a következő hévre velem együtt, különben elkésünk. Minden ki lett találva, kivéve az ,hogy mit nézünk meg. Ők az Amerikai Gengsztert néznék, én meg nem tom :/ de azt nem...hú de hiszti....

Nah, életmódváltoztatásra lesz itt szükség... kezdésképpen tornáznom kell. Még szerencse, hogy iparimennyiségű édesség van idehaza, ha akarnék se... és sutyorognak a hűtőből, hogy egyem meg őket. Busójárás után diéta. ennyi.

A kutyámat ma majdnem felfalta egy fehér boxer.

Abba kell hagynom a blogolást, ez már szánalom.