Nem csinálok semmit...és ez annyira kiborít. Tök nevetséges.

Nem tudom mi okból nevezhetném fontosnak a munkámat. Lassan én is mondvacsinálttá válok. Azt pedig nem ér. Itt kínlódok a semmivel, de legalább jó a háttérzenéje. Nem hoztam ceruzát, például. Így nem tudok rajzolni, és nem tudok jelölgetni a szuperfontos szakirodalomban. Nem hoztam tiszta papírt sem. Ja papír...

Lemegyek a nagy bevásárlóakármibe. Erre nincs papírzsebkendőjük. Télvíz idején, midőn meg is fáztam... Szánalom.

Tegnap kínomban megnéztem az egyik amerikai romantikus filmet amit abban a szuper-zsebkendőnélküli marketben vettem. És rá kellett jönnöm, semmi sincs úgy az életben , ahogy a filmekben...vagy az én forgatókönyvírómnak nincs humora.

Most szeretnék máshol lenni...