A Gondviselés kezébe és hevébe helyezett életem eddig sosem vett kellemetlen fordulatot...kivéve mikor...de nem róvom fel.

Manapság meggondolatlanságokból állok. Roppantul élvezem, akárcsak a költözködő ágyakat és egyéb bútorneműket. Üresjárataimban pedig igyekszem a vízfelszín felett maradni. Fura érzéseim vannak néha és farkaséhségben testesülnek meg. Amolyan gyökértelen lét felett érzett derű,unalom és aggodalom. Melyik széljárást kell követnem probléma és így tovább.

Olyan könnyed lett minden és csalóka. Persze én nem aggódom holmi virtuális képek miatt (nem a fenét nem). És elgondoltam az időt, amikor majd megintcsak öten megyünk felesezni. Úgyis az a megszokott állapot. Mert én vagyok mindenki gyereke...

Mégis...én próbálok, akarok hinni a mesékben...Különben honnan tudhatnám melyik széljárás a nekem való?