Folyton éhen lenni, de olyan ételt még nem tettek az asztalra amely enyhítené ezt a sajgást... Így érzem magam minden nap. Hogy ne hagyjam ezt teljesen elharapózni, feltekerem a hangerőt, nyeregbe ülök néha és most pedig rokon lelkeket keresek a bús Magyar költészetben.

Hálás vagyok az iskoláimnak azért, hogy anno rám erőltették a Magyar Irodalmat... fene nehéz sorom lenne most nélküle szavakat keresni a bennem pangó ürességnek.

J 

József Attila

Reménytelenül (részlet)

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.