A tegnapit felejtsük el! a bejegyzés megmarad,majd jo lesz visszaolvasni. De a kérdésre sikítás szerű NEM a válasz! Valoszinüleg bennem van a hiba,mondhatjátok hogy megrögzött szingli vagyok,ez se érdekel! Egyszerűen nincs itt az ideje ennek, vagyis inkább nincs itt az az ember aki kellene... Lehet hogy nem is született a világra olyan aki megfelelne most... Jobb is igy,egyelőre!

Can1t turn back the Hands of Time (ezt hallgatom most)- de ki akarja vissza fordítani? Szép volt,szép volt...De elmult! És jajj mi vár most rám: egy hét kín és gyötrelem...aminek egy része eddig is jelen volt! Apu olyan mélyről jövö gyűlölettel tud hozzám szolni,hogy én is megutálom! Mindez az egymás mellett elsiklo kommunikácio miatt van! Nem ért meg engem,nem tudom mit hisz rolam,az kép amit rolam alkotott biztosan nem egyezik az eredetivel! Egy barom akinek semmi érzéke a művészethez! Aki csak azt akarta hogy sportolo legyek,és lettem volna,ha nem erőlteti olyan nagyon! Földhöz ragadt,nyers ember! És nagyon haragszom rá, már két éve lassan... És érzem,hogy anyu is, és egyébként még sokan! Dühít a jelenléte, és a nyomor azért jön mert egy fél ora mulva megy hogy haza hozza a rokonait, plusz négy embert akik nagyjábol pont olyanok mint ő... Csak parasztok, Parasztbajuszországbol jönnek! És valaki kegyelmezzen,még a szobámat is át kell adnom, a legcsöppebb szoba az egész házban és elveszik tőlem,kitudja hány napra/hétre. Tele van a titkaimmal,a kis mütyürjeimmel,képeimmel,velem! és kitaszitanak! Most is le lettem baszva apám által ,hogy ennyit nem bírok elviselni! De nem is tudja hogy nekem mennyit kell elviselni! Mert nem lát az orránál tovább, és az ahogy hozzám szol... vagy tiszteletlen barbár modon,vagy haraggal! Észre vehetné hogy felnőttem, a durva tréfái már elborzasztanak... És undorít hogy ilyen vaskalapos! A barátnőmhöz is alig engedett el, teljesen meg van gágyulva!

Amire most szükség lenne: hogy üvölthessek és üthessek,mert érzem hogy feszültség a torkomat mardossa de nem tudom kiengedni... Gyűlölöm ezt! A helyet ahol élek szeretem,de akikkel együtt kell élnem, néha nagyon elkeserítenek...Itt jön megint kedvesapám a képbe,annyira el akar tántoritani a céljaimtol, szrinte legyek rendőr vagy valami közalkalmazott, és nem képes elhinni a maroknyi agyával hogy nem erre születtem!  De ha tudná hogy tegnap milyen jot Martiniztünk a Barbival...ő kényszerít erre...én mondtam hogy mindig őszinte leszek vele, de lehet? Nem! És előbb utobb a hazugság tengerére sodordunk!

Ujabb roham: én nem akarok ide rokonokat, ha csak a női rokonra gondolok- az őskorbol maradt ránk! Igazi parasztbajusz,kivül belül hamísitatlan mezitlábas tehénfejőszörnyűség... tehetségtelen beszédkézséggel,és rém arccal! Valaki mondja hogy tulélem,mért találták ki az üdvözléshez a puszikat? minek kell puszit adni annak akinek nem akarunk! ezt is gyűlölöm! _Mindent, üvölteni akarok!