Az utolsó nagy és mély levegő a lemerülés előtt...holnap szalagavató.A szalagavató, ráadásul az enyém...és ott lesznek, majdnem mindenki aki fontos. Csak kb. három ember nem,de az egyik még nem tud rólam, a másik igen de nem sokat, a harmadik meg nem is fontos, csak azért kéne hogy lásson,és tudja ,hogy én ilyet is tudok...Csak hogy téleg lássa,én ott voltam,rólam szólt és nem az vagyok akit megismert! De nem baj, jó lesz így is. Aztán utána party time reggelig, eljön a butítás éjszakája,és nevessünk sokat,mert már csak az érettségi van hátra! Ráadásul nekem még van egy simítani valóm egy személlyel akit elvileg kedvelek már jó hosszú ideje, és elvileg ő is kedvel engem, és most nagyon sok függ tőle. Egy döntésével javíthatja vagy épp véglegesen elronthatja ezt az egyébként ígéretes viszonyt.Meglátjuk holnap mennyire figyel majd rám!

Rájöttem ,hogy az őszinte és tiszta figyelemre várok már régóta. Most úgy tűnik kezdem kis adagokban megkapni...Azok a kékeszöld szemek, ha beszélek,vagy csak mosolygok...figyelnek...rám figyelnek,és ez hihetetlenül jól esik...csak most ne kelljen félreérteni,csalódni,fájni...Most ne,még ne, és ne miatta...Szükségem van rá. Utálom ezt kimondani,mert szeretem azt hinni,hogy nem kell senki,és tulajdonképpen jó(l) vagyok így egyedül...

De senki sincs jól egyedül,ezt kell megtanulni!És senkinek sem kell egyedül lennie ha nem akarja...én most már nem akarom. Nem akarok ártani sem,de ideje hogy megérkezzen az esedékes Herceg!Nem kell örökre, mert az örök körvonalai megrajzoltattak...Nekem csak a mostra kell, csak most kell kibírni...Nem lesz gond,megint hallom ezt a suttogást. Hosszú idő óta először,halkan,elhalóan...ezekszerint marad még remény.