Már ki sem mondom....azt hogy: semmi. Lehet ,hogy hiányzik.

Kegyetlen este lesz. Adriék szakítottak, bemelegítésként van egy félüveg bacardink. Hogy mi lesz ebből...Most arra van szükség hogy barátok legyünk.Hiányzott már! Jó hogy itthon van. Kirúgjuk magunk alól a földet!

Azt hiszem mégiscsak megyek Vándorba, ez a négy év kiépítette a ragaszkodást! Még akkor is amikor haragudtam rá. Inkább az fájt hogy haragudnom kellett rá, és micsoda jó érzés ,hogy már nem kell! És az is jó ,hogy más se kell. Nincs ember aki most szívesebben eszembe jutna (kivéve...). És persze hogy a nagy lehetőségért őt is képes vagyok elhagyni! De a lehetőség még nincs olyan közel!Most másra kell várni, van még akadály amit le kell győzni, van még távolság amin át kell kelni... És ez jó ,jó!Még hátra van ez a kis idő ami majd előbb utóbb letelik! És az eredményeket hozó levelekkel együtt ő is hazatér. Akkor szakad meg a nyugalom időszaka, de részint rajta múlik ,hogy szebb korok, vagy viharok jönnek.