Ha eddig bíztam benne, eztán tudhatom, nem vagyok egyszerű eset! Ha az ember vándortáborba készül már lassan négy éve akkor bizony gondosan meg kell szerveznie az útvonalát, pláne ha az esemény kellősközepére esik a kresz vizsgája! Hát nem csodálatos? Már csak azt kell megvárni, hogy mit szól hozzá hőn szeretett osztályfőnökünk. Ismerve és tudva hogy rólam van szó ezerszáz hogy megkapom a lecseszést. Puffogni fog,hogy de mért nem tudom megoldani hogy így meg úgy... Viszont ha a fejemhez vágja ,hogy akkor inkább maradjak itthon, nos akkor nem túlzok ha azt mondom: Kurva Mérges leszek! :) Lassan elérkezik a hónap vége, szerdán lesz a nyugalom utolsó napja. Utána már más síkon folytatódik életem... A váltást Adriennel ünneplem,és nem túlzok ha azt mondom, nincs más akivel szívesebben lennék akkor... Mert ő ott volt mindenhol amikor fontos dolog történt, még a 18. szülinapomat is vele ünnepeltem.

Tehát itt lesz majd ,hogy borogatást cseréljen ,ha ájuldozok az eredmények miatt! De most erről ne többet.

Tegnap nagyon jót beszélgettünk a rakparton Emővel és Adrival, kicsit spiccesen,arcpirító témában:) Najó nem csak arról beszéltünk...Hihetetlen ,hogy milyen jól ismernek, Adri azért mert már tizenöt éve, Emő pedig azért mert kurva jó emberismerő,vagy csak ért engem... mindegy, de kiokoskodtuk ,hogyan kéne biztonságba helyezni az önérzetemet... És ez a beszélgetés erőt adott ,hogy a tettek mezejére lépve elég bátorságom legyen ahhoz ,hogy ne tegyek semmit, mármint el kell szeparálódnom egy baráttól,aki nem tesz jót nekem...

És maradnom kell abban a körben ahol szeretek ,és ahol engem is... Ők jók, és rajtuk kívűl még annyira sokan mások is... És vannak akik örökké hiányozni fognak, és  van olyan is akire várhatok,mert lesz pillanat amikor közel engedhetem...ez is hiányzik, én rájöttem ,hogy mindig mindent hiányolok!De elégedett vagyok! Tulajdonképpen szép életterem van, sokmindenki belefér,és csak olyanok jöhetnek akiket nem eltűrni kell, hanem csak pusztán: örülök ha itt vannak...