Mostmár nincs mit tenni... Gyémánt Kakas!

Ha az ember lányának nem elég izgalmas már így is az élete, nincs gond! csinál magának izgalmakat... Tegnap beszélgettünk a lányokkal ,és rá kellett jönnöm valamire amiről már rég azt hittem ,hogy elvesztettem. Sőt ez a lehetőség nincs is kizárva! De meg kell próbálnom, íme újra a sárban fetrengek valakiért. A statisztika sajnos azt mutatja ,hogy ez sosem vezetett jóra. De nincs mit tenni!Ha bejön a dolog másik oldala akkor boldog-boldogtalan egyetemista leszek. Ha összejönne mindkét dolog akkor hmm, le se merem írni.

Tegnap nyílvánosság előtt fogadtam meg valamit,amit szintén nem írhatok le...De ezt csak akkor kell betartani ha a békehadjáratok sikerrel járnak! De ez is nevetséges, fogalmam sincs miért fogok bocsánatot kérni...Mindenesetre ha kérné tőlem én itthon maradnék.

Ma minden kiderül vagy épp mindenki derül...Még nem tudom eldönteni ,hogy szeretem e ezt a napot!Tegnap este jó volt kinyilatkoztatni azt a sok érzelmet, mostmár ők is tudják ,hogy miért és talán én is világosabban látom...hát így!

Így vagyunk 26.-a reggelén, amikor is megejtjük a nyugalom utolsó napját...a helyzet kilátástalan,csak azt látom ,hogy pakolnom kell,meg még néhány aprócseprő tenni való. Megvárom az estét, és az ítéletet hozó éjjelt. Aztán 27.-én már ha  az illető nem felejtette el akkor egy hónapja először beszélünk! És igen bevallom, szarul esik ,hogy nem beszéltünk előbb! Persze ha nem hív fel soha többet akkor sem haragszom rá, ismerem az okát! Itt nincsen út egyenesen, szeretek vele lenni hát jó, de nem követhetem mindenhová. Annyi más oldala van még az életemnek amit rendbe kell tenni, ezért ha ő nem ragaszkodik hozzám ,én nem engedhetem meg magamnak azt hogy kötődjek... Így mostmár azt is tudom ,hogy a nagy érzelmek előbb utóbb tényleg viszonzásra lelnek,de vannak helyzetek amikor bármennyire is szeretném nem lehet úgy ahogy elképzeltem... Nem az én hibám és nem is az övé...Egyszerűen kifutottunk az időből...semmi baj...Viszont ha úgy dönt ,.hogy kitart, hát legyen én csak örülni tudok bárminemű társaságnak ami a személyéből fakad :)

Szóval éjjel kettőkor a gondolatok nem hagytak aludni ezért kijöttem jegesteát inni...ha már keressük a jelentős dolgokat...

tényleg nem tudom mennyivel lettem okosabb, de az okosság szerintem nem más mint az ha valaki kevésbé hallgat az érzelmeire és próbálja ésszel élni az életét...