Hát télleg szép este volt! amiután sikerült elérni a nonstop vigyor állapotot ,jobbhíjján elmentünk zpbe mert rocky est volt. Adri és a rock n roll...büszke voltam rá, mert jól kezelte :)nekem olyan jó kedvem volt , hogy leálltam táncolni egy tök idegen sráccal. És valljuk be, nem volt rossz srác! Meg is lepődtem ,hogy felmerültem nála mint alkalmi táncpartner :) De ennyi,aztán felszívódott. Találkoztam egy régi ismerőssel is, jól kibeszéltük a lőteret... aztán verthad módjára haza kellett bandukolni mert Adri nem akart tovább maradni. Felülkerekedtem magamban és lenyeltem a mit képzelsz hogy minden érted van ? című hisztit és bólintottam. És haza jöttünk, nagyon jól nevelt voltam.

Ma meglátogattam Sziszi barátosnémat a kórházban, szegényemből kiszedtek egy ödönkét. Lehet ,hogy leugrunk jövőhéten Tokajra(ba,) mert a vizitábor utolsó estéje ott zajlik majd! IHB csak ennyit mondok!Mindenki mindenkivel. azért akarok menni ,mert nem akarok azon morfondírozni, hogy mikor és satöbbi...nem hisztizek, itt nem! ha hiányzik ,hát hiányzik, majd elmúlik. Meg is lepődök magamon, micsoda érzelmi hullám, még két hét után is! Csoda! Pedig nem szoktam!lehet hogy a dolog kezd átmenni jelentősbe. Ezért kell lefoglalni magam... Ezért kell elmennem bulizni Tokajra(ba)....persze csak ha Sziszi útra kész lesz...

Már ki sem mondom....azt hogy: semmi. Lehet ,hogy hiányzik.

Kegyetlen este lesz. Adriék szakítottak, bemelegítésként van egy félüveg bacardink. Hogy mi lesz ebből...Most arra van szükség hogy barátok legyünk.Hiányzott már! Jó hogy itthon van. Kirúgjuk magunk alól a földet!

Azt hiszem mégiscsak megyek Vándorba, ez a négy év kiépítette a ragaszkodást! Még akkor is amikor haragudtam rá. Inkább az fájt hogy haragudnom kellett rá, és micsoda jó érzés ,hogy már nem kell! És az is jó ,hogy más se kell. Nincs ember aki most szívesebben eszembe jutna (kivéve...). És persze hogy a nagy lehetőségért őt is képes vagyok elhagyni! De a lehetőség még nincs olyan közel!Most másra kell várni, van még akadály amit le kell győzni, van még távolság amin át kell kelni... És ez jó ,jó!Még hátra van ez a kis idő ami majd előbb utóbb letelik! És az eredményeket hozó levelekkel együtt ő is hazatér. Akkor szakad meg a nyugalom időszaka, de részint rajta múlik ,hogy szebb korok, vagy viharok jönnek.

Még mindig semmi.

Csak próbálom őrizni a játékosságot. A napok jönnek-mennek és én levegőt veszek. Nem találok semmi újat, nincs is rá szükség! Nyárias küllem, őszies kedv! Csak a játékosságra való törekvés foglalhat le, hogy ne gondoljak másokra, rá se! A felesleges dolgok elhalmozzák az embert,végül belefulladhat. Nekem most kevés van,kellenének. Ígyhát a napjaim eltelnek mielőtt észrevenném ,hogy már ébren vagyok! Álomhatás amég nem jön a kéz hogy kirántson. Megráznak és vizesen ébredsz, néha sírva. És nem tudod eldönteni ,hogy az elveszett álmot gyászolod e vagy hogy megint a valóság kardjába dőltél. Mindkettő fáj, a megkopott ember már nem nézi melyik fájdalmat érzi,csak tovább húz. Hordja a neki megszabott málhát. Miért akarnék hát kiúszni ebből a homályból? Mikor tulajdonképpen a legfájdalmasabb dolog a semmi. Nem jön bíztatás,ösztökélés sehonnan. Jönnek lagymatag érzelmek, anyagok melyek csak mosolyogtatnak! De az érzelmi inga nem leng túl a középszerűn. A csúcsrajárók mélyen kezdik és még utána is van ,hogy vissza zuhannak. Küzdj! egyenlő az élj! felszólítással. Örülnöm kéne ,hogy most fegyverszünet van...

Csak a hiány, az örök elégedetlenség, a közelebbre vágyás ezek piszkálnak. Nem találkozom emberrel, akkor hova menjek?Ködös,romantikus, gondolkodtató, szerethető ilyen ez a bejegyzés...Nincs semmi,de ha már erről is írok akkor tudom ,hogy ismerem...nekem innen már csak pár lépés megszeretni.

Na most mihez kezdjek? Nem , a helyzet nem ilyen kilátástalan...Vagyis az egyik oldala igen. Mert hogy nincs kilátlása! Igazából nem látok semmit. Most hogy már a keret is meg van a Tábrohoz még jobban kiéleződött a kérdés, menjek e vagy sem. Tulajdonképpen tudom ám ,hogy mire várok! Bíztatásra, ha legalább fikarcnyi szikráját látnám az érdeklődésnek, a hiányérzetnek,vagy valami...de semmi...állóvíz! Az!

Anyuval veszekedtünk. Vagyis én vele, hogy miért kell mindig olyan hülye módon viselkednie. Már nem tizenhatéves, az ővilága nem a mienk, ne akarjon már átjárni ideoda! Én nem engedem be,és nem is vagyok behatoló! Ő a felnőtt az én életemben., útmutatás. Nem viselkedhet úgy mint én. Most is itt magyaráz. klimax... Nem akarok rá haragudni,mégis csak az anyám és ismerek nála rosszabbat is, de ma kifejezetten idegesítő volt! talán az elszigeteltség teszi ezt vele! De ő szigetelte el saját magát!Mindegy...befőtt téma, majd télen előszedem.

Bár az augusztus 15 messze van, azért készülgetek rá.  Van még előtte néhány csata amit meg kell vívni! De hol van ló és lovasa? Egyedül állok kivont karddal és az egyetlen dolog amivel hadakozhatok az a napfény (és anyu). Ha én nem vívok csatát, hát ki fog?Még meg kell érnem egy két dolgot, mielőtt végleg haza találok! És majd a dicsfény körében felsóhajthatok, hát igen: ez is én voltam! És büszkén szeretném mindezt, hogy utána elkövetkezhessen az az időszak amit már évekkel ezelőtt megálmodtam magamnak...I would be standin' on the edge...