Nahh. Igazából nem vendégek voltak. Vagyis nem azok a vendégek... Rég nem látott ismerősök toppantak be váratlanul. Merthogy most épp Magyarországon vannak...hát nem csodálatos? egyébként tényleg jó volt találkozni velük,harsány emberek, felszabadítólag hatnak a szégyenlős természetemre.

Bogyó megint nálunk van:)

Igazából most tök jó a kedvem. Szerencsésnek érzem magam ,legalábbis próbálom ameddig tehetem hiszen már 22.-e van... csak négy nap és kijönnek a ponthatárok.És nem hagy nyugodni a Filmművészeti ahol kiirták a pontjaimat annak ellenére ,hogy nem jutottam a tovább. Lehet hogy oda is el kellett volna küldenem az érettségimet...hátha mégis. De nem küldtem el, és most már no apologise. Semmi gond,összetesszük két kezünket és erősen könyörgünk hogy a szabadbölcsészet összejöjjön. Még azt se bánom ha csak Pécsre....

Másik: rájöttem ,hogy nem élhetek úgy ,hogy mindig arra törekedjek ,hogy helyre hozzam a törött dolgokat. Nem szabad elhinnem ,hogy nem léphetek tovább ,ha nem teszem rendbe a életem kisiklott részeit. Halálomig üldözhetném a hibáim okait,csak azért hogy azok elhigyjék én nem az vagyok akinek képzelnek,vagy ilyesmi. A csalódások megtörténnek, néha esélyt kapunk a javításra, néha pedig nem. Egyébúton kár hajszolni őket! Sose jutnék előrébb. Most ha egyetemre kerülök újrakezdést kapok, tiszta lapot! Ez már egy olyan szakasz az életemben ami közel van a finishhez, mármint az általam képzelt célhoz...semmi gond! nem vagyok ideges! Csak lépjek kettőről háromra, és igyekszem nem elcseszni.

A fájós gyökerekről meg csak annyit, hogy mostmár egy-kettő valóban helyre hozhatatlan... El kell temetni...hinni kell a szebb jövőben...Tudom ,hogy az elszenvedett dolgokért utolér majd a kárpótlás. Ott ahol a legjobban számítottál vagy épp nem számítottál rá!

hát mit mondjak? változatlanul nagy a semmittevés. Most valami kéteseredetű vendégeket várunk, bazzeg itt vannak! affene mennem kell!

Tegnap megint mozi volt Csillával. A horror filmek kihaltak, így jobbhijján  fél tízkor beültünk megnézni a Sövényen Túl c. animációs filmet,ami egyébként szúrós kiritika is egyben,a városiasodást tekintve! Nade mellőzve a nagy szavakat, igazi sírva röhögős film. Nekem legalábbis folyt a könnyem, és velem együtt legalább ötven ember fetrengett és vinnyogott . Én még így nem sírtam filmen :) ezt még valakinek meg kell nézni,akinek szívügye az erdei állatok sorsa az ember terjeszkedésének örvényében! Csak azt nem tudom ,hogy veszem rá arra ,hogy beüljön egy elvileg gyerek filmre.... ami csak a szinkron hangok hevessége miatt való gyerekeknek ,de egyébként meg nem...

A tegnapi röhögés hullámot leszámítva elég kormoran vagyok. Tomi felhívott tegnap,ez azért nagy esemény mert kb. egy fél éve nem beszéltünk.Már csak hat nap van az eredményekig...na nem mintha izgulnék,de a pofám fog leszakadni ha nem vesznek fel sehova..Ma van az utolsó kresz óra, tanulni is kéne basszus mert jelentkeztem vizsgára ... na ha ott meghúznak,akkor mosolyszünet lesz anyuékkal

A szobám lassan teljesen készen lesz még várunk egykét bútort,de így is abszolút lakható...A tétlenség és a semmi nem történik már szinte kézzel fogható. Ha nincs miről írni,inkább ne is írj...én sem erőltetem tovább...

Már megint kezdődik... Kicsúszik a talaj. Kurva gyorsan kellene valami,valami ami megállítja ezt a folyamatot! Bár találtam már menedéket,de az nem emberi... Hogyan? Kérdem én Hogyan kell csinálni? Hogyan kell levegőt venni,ha megfojtanak? Nem szabad engedni hogy a méreg szétterjedjen. Két nap! Eddig tartott a legutóbbi hiszti, és a véletlen találkozásnak köszönhetően, most újra kezdődött...

Az aki megígérte a biztonságot több mint két hete hallgat. Nincs. Vagyis van csak nem nekem, és nem tudom hol. Nem ismerem a pozícióm. Most mit tegyek? A léleknek gyógyulásra van szüksége, mint a vadföld, művelni kell. Hülyeség! Újra a kerítés mentén rohangálok. Ez azt hivatott kifejezni,hogy felesleges energia és időpocsékolás! Utat keres,de nem talál. Erőlködik! Irígység miatti végelgyengülés.

" Frodó sorsa már nincs a mi kezünkben"- mondta Aragorn és az elkeseredettségtől felindultan, elhatározta ,hogy új irányt vesz  társaival és megmentik az ártatlanokat...Talán nekem is ezt kéne tennem. Kezdetnek például megnézhetném dvdn....aztán persze intézkedek is...más irány, mi sem eccerűbb?

Én már semmin meg nem lepődöm. Éreztem ,hogyez lesz. Már van olyan ember akinek a szavára jó hosszú ideig nem fogok adni, pedig én mindenkit meghallgatok! A jó hír: van egy kilencedikes irodalom könyvem. Személyiségem ezzel nem haladt előrébb,mert semmilyen visszajelzést sem kapok,ígyhát stagnál. Na de nemis olyan nagy baj ez.

Ideje ismét határokat felhúzni. Vannak emberek, akiknek a puszta jelenléte mérgez. Most hogy már semmi nem köt ,muszáj leválni...kell,hogy érezzem ,hogy nem kell! mint barátnő, egyszerűen nem. Valamit nem csinál őszintén,és ezért érzem fojtogatónak. Talán a múlt, talán a jelen, és az elképzelt jövő, az hogy már harmadszorra kell vert hadtként visszavonulnom,csakhogy másnak jobb legyen...Nem kell szurkálni.

Olyan sok érzelem kavarog bennem,hogy a nagy tumultusban a kedvesebbek alulmaradtak. Morgás, na az van...És lövésem sincs, hogy miért...azon kivül amiért.De nem baj,nem baj. Ébredünk majd szebb reggelre és akkor jobb lesz!

Tegnap megfogadtam ,hogy nem fogom a vasárnap estét is a zépében tölteni! Hát csak két ember hívott fel hogy menjünk, aztán a harmadik ,és találkoztam olyannal is aki akart hívni...Kispál! egy számukat szeretem, már csak azért sem akartam kimenni mert emlékeztet! Dehát két olyan barát hívott akiket nem láttam már évek óta! Az egyik talált magának egy hapsit ,aki nekem régi-új ismerős, a másik meg még mindig boldog az Őjével :) Ja persze ők ketten nem ismerik egymást, tehát volt nagy rohangálás. Aztán Adriékkal is összefutottam, és Zsolttal is...no comment.

Ennyit az eseménynaptárról. A lényeg az amit Barival beszéltem, szerinte nagyon gyorsan ki kéne szállnom abból amiben vagyok. De miről beszélünk? semmiben nem vagyok! Itt mindenki viszonyról és kapcsolatokról beszél,de mivan? A nagy semmi, az! Mindenki képzelődik,egyedül én vélem úgy ,hogy nincs itt semmi. Több mint két hete kuss van! Ha lenne valami akkor hallatná a hangját, de mint már említettem nagy a csend! Lehet,hogy valóban tanácsos lenne találni valakit . Vagyis több lábon állni egyszerre,mert ha kirúgják alólam a talajt akkor nagyot fogok zuhanni. Bár ígérték ,hogy nem fog fájni,de jelenesetben mint már mondtam nincs semmi. Ha hivatalosan nézzük ,totál egyedül vagyok. Nem ez nem a panasz hangja, most nem zavar! Jó magamnak élni,az előző kicsit kifárasztott. Szép embereket meg látni mindennap...Hoppá: Szép! elvileg ma összefutunk,ha felhív. De ez ugye kétes..._Mindenesetre nagyon jó lenne vele beszélni, csak szeretnék neki mesélni például az álkapcsolatomról ,és hogy mindenkiszerint állok a nyakigszarban! És arról is hogy most barátokra van szükségem, úgyhogy nem kell félreérteni...

Amúgyse vagyok aza párductestű amazon aki mászik! Sosem lépném át a személyes szféra határát,hacsak nem látom ,hogy akarják és próbálkoznak...de talán még akkor se mindig. Érintésekről és rólam kicsit lejjebb lehet olvasni! szóval így. Hogy jutok-e egyről a kettőre az majd 26-27e környékén pont kiderül. Sokminden dől el akkor...most kár ennél többet vacakolni vele.