Megint itt, a Nagy Kérdések hazájában. Nem megy a standin on the edge...ne lökdössetek! Namost akkor válasz út. Mindkét felé fel kell adnom egy jórészt magamból. Nem vagyok megalkuvó! Nem vagyok eladó! És sajnos nem vagyok nem, én mindig igen vagyok és ez a baj!

Tegnap egy új baráttal beszélgettem, miskolci a srác és nagyon érti a dolgát, elmagyarázta mi hogy működik a hit vilálgában... én meg össze lettem zavarva, ugyanis a túl oldalon meg teljesen mással jött egy teljesen más alak... akkor most melyik az én utam?Az élet nem lehet olyan egyszerű mint ahogy lefestették.

Puminak meséltem a szigetemről...most mennyire jó lenne,ember és Isten nélkül kókuszt zabálni és homokban feküdni. Kecskéket nevelnék...megtanulnék mekegni. Francba az egyetemmel, meg a mindig okosabb emberekkel...Nem fogok névjegyet osztogatni. Kedden hazamegyek és hallani sem akarok ezekről többet. Leszarom ha homokba dugom a fejem! Minek mindíg mindent tudni? Miért hagytam otthon az ajándék könyvemet??? Most se Bergman se a Próféták nem bírnak megvígasztalni. Ez nem is "fáj" érzés, ez böködő érzés, de elegem van az elvárásokból. Engem az érdekel hogy mit ígértem magamnak ötéve. Tessék hát ki lettem lökve. marad az egyhelyben rohangálás. ÉS magam rágása. (nem érdekel hogy sokat agyalok!!!)

Igen, határozott érzés...haza akarok menni!haza, mert még azt a kurva filmelemzést sem tudom megírni, haza mert most ideges vagyok! beugrott: Dóri! hasonló baja volt tegnap...elért a front! Most beszélni fogunk!!!