A tökéletes alkalom. Mennyit vártam rá, de most épp időszerű volt. Igéretem tárgyát néztem három órán keresztül. Amolyan megerősítés és kiélezés képpen,jóttevő érzés. Holnap nyolctól volán mögé ülök,aztán gyakorlatizálódik a Mentsük meg Lilót mozgalom, megveszem az IDE kábelt.

Tegnap tett ígéretem szerint mától feltörök, az első lépéseket meg is tettem, a következők majd a hét folyamán várhatók... bár kedden még itt leszek,szerdán két vizsga után Pécsre megyek csütörtökön ott vizsgázom hajnali nyolckor, aztán kirúgjuk magunk alól a földet! Legkésőbb pénteken vissza kell térnem feltörekvésemet folytatni , a többi még titok kivéve a családnak és a zárolt résznek (éntitkom). Az érzelem bár sivatagos, képileg inkább erdő jutna eszembe, mert nem szenvedek tőle, csak épp más került előtérbe. Nem érek rá a kicsiségekre, nem én.

Eszembe jutott,hogy voltam öt évvel ezelőtt, hát valahogy olyan módon kell képeket rakosgatnom a vetítőgépembe. Fontos ,hogy mivel foglalkozom, és fontons ,hogy kihez fohászkodom. Jól megtanultam,eszemben sincs elfelejteni. Még huszonegy nap és újabb évet ünneplünk. Tájékozottságban kell maradni és még fényben (akár lámpákéban),hangoztatva magamnak ha megsüketülök is: Hát mit találtál ki öt éve?Legyen eszed!... Ehhez tartom magam, telve akarattal. Többé meg se halljam Rien á faire, mert van mit tenni, még ha néha nincs is mit érezni. az érzések polcon hevernek elzárva hét lakat alatt, és oroszlánok őrzik. Neki. mert amit öt éve....na azt!

Nem fogom elfelejteni,nem , csak azért sem!

A tegnap este végül katasztrófába fulladt, már rég nem vitáztam ilyen jót, és a vita rejtetten persze de megint rólam szólt,magamnak. Be kell ismernem,hogy kezdem megismerni magam kivülről...éremkétoldala blábláblá... Hát ilyen vagyok sújtva az univerzum magányával és hitetlenségével ,mert a tegnapi acsarkodásban én nem tudtam elhinni hogy x és y kapcsolata még/már/most/vagy valaha a tiszta akarom mondani színtiszta szerelemről szól...persze a fogalomtévesztés adott, tisztelet nem egyenlő szerelem de én azért nem tudnám nélkülözni egyiket se ha már olyan dolgokkal dobálózok,hogy életem végéig. Én csak annyit kértem ,hogy x nelegyen jelen mikor mi y-ok bulizunk, de y gyengusz nem bírta ki... Az árulás érzése a levegőben keringett, nem engem nem is másik xet, hanem egyszerűen az elveimet vagyis nem az elv erős szó rá, ezek ilyen törvényszökevények, én kreáltam őket és tegnap aláásták... Ezért némán eltűrve, csak annyit mondtam magamban: sose lesztek fontosabbak egy filmnél! És hazajöttem megnézni A Rettegés házát az HBO-n.

Hazafelé úton persze átkoztam magam amiért nem volt nálam írószerszám hiszen dühben viharzik az elme, micsoda mondatfoszlányok, tudtam ,hogy mára elfelejtem... Hát így vagyok én egyedül, kezdek rájönni,hogy ez nem is bánt, csak épp a sorba vágyásom miatt aggódtam ... hiszen nézzek körbe: ha történetek kellenek az ilyen y-os összejöveteleken valahogy mindig úgy adódik ,hogy nekem aztán akad, néha nem is egy. Van miről beszélnem,és néha csak miattuk vágyom arra ,hogy arról beszélhessek egyszer amiről ők is...nem akarom belelovallni magam a lenézésükbe, sohasoha, mert a barátaim, máshogy élnek ugyan és mostmár látom ,hogy máshogyis gondolkodnak de az enyéim...Viszont nincs hatalmam beleláttatni őket a saját forgatagomba, mert ők a homok alatt vannak én meg legrosszabb esetben is a homok felett a sivatagban... érzelmi értelmi mélységek ,nem tudom ez kicsit súlyos lenne...ők másfelé irányulnak és én is...ráadásul nekem plusz jó ,hogy tudok valamit amit ők nem, és az nekem már többet ér mindennél és majdnem mindenkinél (first come first, is it right dear?). És ezzel a csodával kapok némi erőt,hogy elnézően mosolyogjak felettük, épp csak tegnap volt kedvem anyaoroszlánnak lenni és védeni az én kis elvkölykeimet...de rájöttem ,hogy épp miattuk vagyok ilyen, örökké védekező morgolódó...magasra tettem a lécet és hiába akarom ésszel megfeleltetni nekik az egyes jövő-menő embereket, lelkisémám nem engedi őket, mert olyan viselkedésre sarkall amit nem díjaz senki (olyan esetben amikor az egyén nem megfelelő) és ez nem tudatos,de rájöttem ,hogy magamat ölném meg vele ha ki akaranám írtani....

Hát ennyit a párkapcsolatokból,sajnos ez a bejegyzés csúfos árnyéka csupán a tegnapi gondolatoknak, de hűen tükrözik a maiakat...

Hááh,Dávid barátosommal beszélek az éterben, hozzáfűznivalója szerelmi életemhez: (másolom):odamegy hozzád a jólfésült alternatív madár, aszondja...hé Ildi, bejössz, menjünk 30y koncertre...te meg rugd tökön, akármijen jóarc.

Hát igen,jellemző, és talán még igaz is lehet valamikor. De addig is újra barátkozom régikedvenc dalommal ,melytől nem egészen egyhete rémálmom volt. Freddy Kreuger...És újult erővel fogom énkelni némileg átköltve (this guy that I'm so sick off...) Hát így állunk. A tavalyi kísérleti programom újrakezdődik (sóhaj), nem lettem elég szelíd ,hogy megint sivatagba vonuljak...ahhoz most rájöttem,hogy fiatal vagyok. ÉS van egy beteg laptopom, a küldetés neve: Mentsd meg Lilot, és hagy a bunkókat...ezt nem csak én mondom, nekem is mondták...nem leszek büszke az előző estére, nemén! A feloldozás majd később jön...Vergődjünk most eképpen, én a legnagyobb egyedüli...vannak jó oldalai is,a kortársaim csak barátnak jók. Ez a tanulság, és az is marad amég be nem bizonyosodik az ellenkezője!

Hát (csak mert nem kezdünk mondatot vele), most olyan porjektbe fogtam ami kihat majd az egész közeljövőmre... szükséges volt, hiszen a történtek, hogyis mondjam ? az elmúlt háromnégy nap volt a mélypont. Betett! Úgyhogy ezt itt már másképp kell csinálni! Először is a kétes kapcsolataimat eltemetem, méghogy felhívjam? NEM! ő se hívott ,pedighát most inkább rajta múlt. A többi kétes dolgot betesszük a "többé felé se gondolunk" dobozba és télleg! A másik fontos dolog, hogy nem kezdek bele újba. Mert amit látok az most jólvan nélkülem(vagyha nem is, én bizony elhitetem magammal). Ezek nem életcélok,egyikse mégha a büszkeségem az utolsó síró a sorban. A büszkeségem visz bele a hülyeségekbe. Nem haragszom,erről is leszokok,egyszerűen csak nemet intek a felmerülő kérésekre,főleg ezekután. Mert én még vártam, én kis naív.De erre igazán nincs időm,rá pedig igazán nem érdemes várni. Már távolról sem tűnik olyan színesnek és jónak mint azelőtt. Nem akarok szürkeséget,pláne nem ilyen sűrűt...nem leszek szamár a ködben. Igazán nem az én szerepem.

Aztán életteremet újra kitakarítom,majd tanulok végre és olvasnom is kell (mármint azt szeretnék ,mert jó könyvet kaptam). Igyekszem többé nem álmodni olyat ,hogy összetöröm az autót amit vezetek, csütörtökön élőben is folytatom,de remélem mindennemű törés nélkül!Pénteken pedig bemégy szépen vizsgázni,és utána moziba. Hát így.minek tartogatni az olyan dolgokat amik nem ragaszkodnak hozzám? Aki hülye haljon meg, én nem fogok kérvényt benyújtani. Másoknak mások az értékeik, én a sajátaimból nem akarok lefaragni mások kedvéért. Ha dühöt netán haragot vélsz felfedezni az írásban,az csak a képzelet játéka. Dühös talán vagyok,de csak magamra.Az álmaim nem eladók,én sem vagyok az...ezt többé nem felejtem el! 

Hát íme, csak én vagyok képes esküszegéssel kezdeni az évet. Enyje enyje, mostmár jobb lesz visszafogottabban! Ami pedig megtörtént, hmm hát eltesszük vitrinbe, az ilyet mégegyszer ne vitrinbe...

Tehát remélem jóvátehető, és az elseje átalvása sem jelenti azt,hogy egészévben aludni fogok:) azért van még egy két straight dolog amiben tartom magam, és büszke vagyok rá :)