De te most túl messzire mentél , paraszt!

Nekem ilyenem van. Erre kellett rájönnöm. Hatásos volt az EÜ oktatás.

Amúgy meg nem panaszkodhatok, nem fenyeget semmi. De én valahogy mégis ezt szomjazom, ki-ki cipeli a maga üres kulacsát. Nos nekem valahogy ez jutott, ezt kell megtölteni , hogy mindennap elinduljak belőle/vele. Talapzat: bár nem lennék sose statikus, mégis jó ha van. Nincs minősége: ha igazi és nem képzelt akkor vagy van vagy nincs.

Nem létezik rossz vagy jó biztonság.

Az enyém sok területre kiterjed, sokszor érzem: vigyázva vagyok. De vágyakozhatok az után ami már az enyém, van aki szerint ez a boldogság. Több téren teljesítő mentőszolgálat áll készen , szinte természetes a jelenlétük, van hogy mégis hibáznak, későn érnek helyszínt vagy rosszul kezelik a balesetet, olyankor kicsit szomjan halok. De akkor is vigyázva vagyok, és ez bíztató.

Akárhova , akárkibe költözzék ez az állomás , örökké félni fogok ha egyszer elhagy. Ez a biztonságszomj.

Mert nem tudhatod, nem tudhatom hol vagy mikor ér véget. Félek a becsapottságtól,a térszerkezet sérülékenységétől, a tőlem való függetlenségétől, a tőle való függésemtől.

Ha már nem sikerül az alvás, holmi fogfájások miatt, gondoltam megjutalmazom magam a Nagy film Nagy jelenetével. A csúcshőmérsékletem ma épp 38fok, úgyhogy másra nagyon nem is szeretnék most gondolni. Surviving the night! - ha lenne ilyen msn állapot, akkor most aktuális lenne. De lássuk kis hőseim nagy tetteit, és magamnak pedig csak tessék átérezni mivel is tartozom...

Nos az is lehet,hogy technikai okokból senki semmit nem fog látni belőle... Bár nem tudom eldönteni hol a hiba, szerintem ha eldönteném sem tudnék a helyzeten segíteni,ha vmi csoda folytán még is sikerül megnézni , úgy az előzőek tárgytalanak.Ha még sem...bocs.

A balhátsó, ragaszkodónak bizonyult. Egy órán keresztül tépték, cibálták míg végül elszakadt a melegágyától. Én három injekcióval sem repültem, ezzel szemben olyan szájmozgást produkáltam mint a hároméves siheder lovak mikor először tesznek zablát a szájukba.

A beavatkozás csúcspontja az a fájdalom volt amit egy eltévedt fúró okozott nem messze a célpontjától. Csak két könnycsepp jobb és baloldalról, utána az enyhítő érzéstelenítés mindent megoldott. Aggódni már csak akkor aggódtam legközelebb mikoris vércseppeket véltem felfedezni a doktor szemüvegén, az ingjén és a lámpán. -Harapjon rá! Most beszélhet... gyors körbenézés: - Az csak nem vér? - mutatok a világító eszközre a fejem fölé.  - Az meglehet - mondja lehelletnyi derűvel az orvos. Akármennyit fixíroztam , nem tudtam eldönteni , hogy melyik szent pillanatban kerülhetett oda. Az én védő felszerelésem makulátlan maradt.

-Ne harapjon az ujjamra, nyissa felém a száját! - pedig rém ijesztő az a fúró... De végül is lekerült a szájpecek, én meg törlőpamaccsal a harapásom között kitántorogtam apuhoz, ahol hős lettem a doki szerint.

Itthon azért már igencsak kellemetlen volt, a csodaszer hatása elkopott  én meg hülyétkaptam. Vígasztalásul a két algo meg egy hizé film és a jég Powerpuff törcsibe csavarba. Háromóra múlva tértem magamhoz. Beszédkészség nulla, höripofi egy a baloldalon, valamint egy horror és egy majdnem háromnegyed dráma...A ma esti parti elmarad, és más minden betervezett is ami nem tévénézés vagy olvasás. Szépfejezet lesz ez a fiatalkorom ihlette keserédeshumorú könyvemben...

Bár én kiskoromban sose cibáltam magammal rongypelenkát , mint sokan mások, nagykoromra igencsak ragaszkodóvá váltam a fesztiválsálam iránt. Bár nincs fájdalomcsillapító hatása, azért képzelem ,hogy mégis... Most együttérzek a háromévesekkel.

Mivel már évek óta nem rekortán van a talpam alatt, vásárra viszem az amúgyis reszketeg térdeimet. Ebcsont beforr! Sovány vígasz. De most ,hogy már nincsen se szintidő se edző, szabad a zene. És hol máshol mint itthon Csepelen. Bár nem vadregényes, nincs is homokos tengerpartja, innen még látható az ég s a csillagok, laknak itt hatalmas fák és csendesek az utcák. Újra futok esténként.

Sokmindent lehet látni ha az emberlánya inkább az idegen útvonalat választja a régmegszokott Guszevkör helyett. Mintahogy én ma egy étterem teraszába botlottam az éles jobbkanyar után. Na semmi pánik, sötét van én meg alulöltözött. De nincs szégyenérzet ha közben Eugene Hütz kántál a füledbe. Egyik társam a futáshoz : Gogol Bordello.

A megszokott helyre persze mindig el kell zarándokolni : a régi iskola, a hátsó kert és az osztály ablaka ahol az álmaim születtek. Ha a kirándulás a futásról szól, az edzésről és az izzadásról, fontos , hogy robbanó és gyors zenét vigyek magammal, mert különben leállnék bámészkodni. Idáig a The Libertines kísért, mondván hogy bárhová eltudnak vinni.

Az utcavégéig is el kellett futni,végig az ovi mellett, hogy legalább csak az illatát érezhessem a Duna ezen ágának. A fák itt felnyúlnak az égig és visszahajolnak a földre jóestét kívánni, nem tudsz eléggé lehajnolni : mind beleszagol a hajadba. A kerítés mentén futva , összemosódnak a gerendák , ezt nem elég látni, érezni kell! Jó ha kinyújtod a kezed , hogy végig szaladjon a fokokon . Egy Hillsong dal kellően elringatott és nem éreztem fáradságot.

Végül az ismerős úton haza , márcsak levezető lassabb futás, mindenképp folyamatosan és mindenképp figyelmesen. Ez az az út ami nyolcéven át minden hétköznap délután hazavezetett. A régi házak, száz színűek, mindegyik örzőjét ismerem. A pénteki hazaút varázsát, és a tempó tartását elősegítő egészséges My Chemical nóta a tinédzserek félelmeiről, ez szólt nekem az otthonig.

Mindent elhagyván csak a zene szólt hozzám, a folydogáló sós víz és a pára mind messze vitték a súlyos gondolatokat. Jó futni, jól eső fáradtságot érezni a medencémben és gondolatmentességet az éjszakában. Ez a környék igazi, tényleg körülvesz. És jó itt élni! Minden rossz pólusával együtt. Mindegy.

Surranó macskák , telefonfülkékben laknak. A kotyogó nénik fehér pudlikkal a kertben, és a hatalmas abrúzói juhászok a salak mellett a kisháznál. A nyolcévesen belémköltözött életérzést őrzik. nekem.

Szerelmes dalok tekintetében általában mindig Bryan Adams vinnyog itthon. Ha szentimentális pillanatokra van szükségem, vagy ő vagy a coldplay, esetleg Gathering de az a hangos síráshoz. Ilyen célra még megfelel néhány kósza szerelmetes nóta mindig máshonnan.

De mivel ma nem rendeltek el gyásznapot, csakis az öltözködéshez volt szükség muzsikára... Hétfőn megyek interjúra, amolyan állásinterjú fajtára höhöm.

Nagy a csend szombat óta. Mit lehet tenni? Mondjuk ha felhív akkor elmondom neki , hogy... na majd elmondom...ha. Egyébként meg fáj a torkom, hát ezt kapom emlékbe :)

Már csak kettőt kell aludni és mínusz egy fogam lesz. Hallom is ,hogy odabent megy a búcsúzkodás, jobban is teszik ha iparkodnak mert már elegem van a fájdogáló állkapocscsontból. Ja amúgy kinézegettem az óráimat: mindenféle szövet és szervezettanom lesz ebben a félévben, és ami még izgibb: nem is láttam még TTKs tanárokat. khm

Szombaton EÜ , csak hogy gyarapítsam a szánalmas elfoglaltságaim listáját. Ha nagy leszek könyvet írok arról ,hogy sétált el mellettem a fiatalkorom, és hogymaradt mégis sima a bőröm. öröm.hát ez rímel (és nem is rímmel mert az meg kozmetika)...

khm...jól vagyok.

A hangom tízkor igen csak kiélt, mintha tegnap koncertet adott volna a Nagyszínpadon (Lelkem hol jársz alvás helyett?) Mesélnék még, de minek? Túl sok lenne. A Krisztiános délutánok egyik alapmellékhatása a jókedv , meg a hülyeség.

A kérdésre hogy mit ettem Baján, ezt sikerült összehozni : -Ettem félzsömle májkrémet!

Kicsit később a kapcsolatokról elmélkedtünk, nem tudni ,hogy a szőlő vagy az előző hülyeségek de megszületett a nagy konklúzió: "Bábel tornyát is építették rendesen , mégis bebukták!Szerintem biztosításuk sem volt." - by Krisz. Na igen, a nem túl erős poénok délutánja. A tragédia mégis kézzel fogható. Lehet tippelni ,hogy melyik szóra gondoltam...

Müller Szeretetkönyvét böngészve este rámjött az ötperc. De hogyisne! majd én fogok itt mindjárt elérzékenyülni...Csak már rohadtul elegem van a dacból!

Egyébiránt egy másik képpel produkálom a finálét: ő a nővérem, a mindig mászkálódó és kiabáló 27 éves nővérkém, akivel sajnos már kinőttük a jókapcsolatot és sokban nem egyezik a véleményünk, de ez ma az ő napja. Boldog Születésnapot!