Így kezdődik a kis dalocska amit tegnap költöttem hazafelé abbéli megfontolásból hogy Gábornak elmúlik a mérge, mert én dalolásztam, Adri többet ivott a megengedett kvótánál, Orsi meg túl gyakran akart megállni ugyanis a vodka kihozta belőle a jókedvét...Gábor nem nyugodott meg, pedig szívez szóló dalocska volt.

Mindez úgy kezdődött , hogy éppen jókor mentem be csepelre taliztam Adrival és összeszedtük az Orsit. Ma átlépünk egy határt! - ez volt a tételmondat. A Riziről elég annyi, hogy : Rizi, egyébként meg sosem akartak még ilyen sokan virágot venni nekem. Ne ragadtassuk el magunkat, mint már mondtam : Rizi. A színvonal... na az nincs.

Jókedvben indultunk át a Sztónszba. Valaki a szülinapját ünnepelte, és küldött nekünk sört, addig se volt kevés...szóval elértük a táncfaktort. Én személy szerint egy olyan szintet is amikor már kívülről látom magam és eldiskurálok ezen (persze magamban) eféleképp: "Szerinted milyen lenne az ha egy ilyen tombolna a lakásban?", mert tegnap elszállt minden gőz , sikerült kiugrálni magamból ennek a vészterhes időnek a keserűségét...

A folytatásban...nos, miféle pult? A büszkeségem leparancsolt onnan, még mielőtt vége lett volna az attrakciók mozijának. Különben is százhatvancentivel és Tinkerbell polóban minek tesznek fel? mindik a kisebbet piszkálják, bezzeg azok a hiénák hátul már meg is itták gondolatban a nyereménypezsgőt. Bár akkor sosem érünk haza, mert Orsival gyakrabban kellett volna megállni...hát még a két részeg libával akik a Vukból szöktek (ugye Adri : Gáá).

Kikeltünk hát magunkból, ennyi történt. És jól esett, nagyon jól...motyogtunk még olyat, hogy ezt sokáig emlegetjük és hála az égnek hogy mégis csak hoztam fényképezőt...a képekről inkább nem nyilatkoznék, megyek is ijesztegetni vele anyuékat, olyan kis fogékonyak:)