Háborúról és filmekről olvasok angolul, közben a világ legszebb férfija itt fekszik mellettem. Végre sikerült elaludnia, ami nem ment neki előző éjjel, nekem pedig egyre csak az jár a fejemben, hogy jön az elkerülhetetlen, és én három hétig fulladozni fogok nélküle. Rádadásul olyan három hét amiben nincs ideje a semmittevésnek. Ja és persze nem gondolok az augusztustól következő életre... valahogy így bénít meg a félelem.

Hát társfüggő lettem. Ő a heroinom, és neki pedig én. És én boldog függőségben lebegném végig ezt a századot amég a szufla engedi, bennem.