Miskin herceg a vesémig belém látott, és minden kiderült amit sejtettem. Ha már a huszonhatodik ember jön azzal, hogy túl sokat gondolkodom, felvetődik a kérdés, hogy talán nekik lenne igazuk?

Ezért mindjárt, hogy megszabaduljak minden gondomtól, meg kell próbálnom napi szinten blogot írni megint. Először is ez a pécsi szokás-művészet elkísérni látszik egy jódarabon. Midőn egyetlen éjszaka alatt látok annyi újat és csöppenek bele egyik hülye helyzetből a másikba... mindeközben persze rendületlenül bízok az idegenek jóindulatába.

Budapest a dilis taxisok mekkája. Amúgy az már rég bizonyos, hogy ez egy kiépült maffiahálózat és leginkább a szuburbiában élő, csökkentett tömegközlekedéssel számoló polgárok vérét szívja.

Foltokban emlékezve a tegnap estére, mindvégig minden olyan ismerős volt. Azon kívül, hogy érthetetlenül százszor elképzeltem már, megint ilyesmire kerül sor. HaHa, tegnap egymagam voltam a világgal és csak kötelességtudatból nem tettem meg azt, amit amúgy hidegvérrel tehettem volna minden vélt vagy valós sérelem megtorlásául. De a herceg nem érdemelné meg sz édes bosszú eszköze címét...ezért olyan jó voltam, mint a kisangyal.

Amúgy hogy hogynem, kiderült, hogy még sem vagyok reménytelen sofőr, a bölcsész-tánc bejövősnek számít...és hogy a lila színről rajtam kívül senki sem tudja, hogy a kielégítetlenség jele. Tanulságosan fura este...egy azok közül, melyektől igazán érzem, hogy élek. Manapság ez ritkaság számba ment...de három évig lételemem volt.