Mintha már egy évszázada...

Amszterdam színes és fényes... de mindenkoron tompa, ha elmúltál 18.

Szóval március végéig élvezem még a magyar napsütést, aztán megyek oda ahová a madarak jó része sem. Ha most leülnék tárgyalni a 10 éves önmagammal, azt hiszem sok mindenben nem okoznék neki csalódást. Mégis néha elfelejtem ezt a megközelítést és beleveszek a részletekbe. Pedighát a komollyá válás küszöbén ácsingózok, ami nem is olyan nagy dolog.

Természetesen elcseszés esetében nem felejtem el a szóbajövő egyéb opciókat: 1. elköltözöm a hegyekbe, kecskéket tartani. 2. Elköltözöm Amerikába az amishokhoz lovaskocsizni. 3. Elköltözöm az esőerdőbe, agyon csípetni magam a szunyogokkal. 4. Elmegyek Afrikába igét hírdetni. 5. Kuvasz fajtamentő önkéntes leszek itthon.

Mindenesetre túl sok hülyeség jut eszembe manapság. Rájöttem, hogy sokat gondolkodni önmagadról egyenes út a paranoiába, márpedig én eldöntöttem, hogy 30 éves koromra nem akarok attól rettegni, hogy mindenki földönkívüli, csak én nem. (még ha ez így is van:D)

Valamint pontot tehetnék már az örökös féltékenységemre is, ami olyasféle rossz-szokás amit az ember az előző kapcsolataiból örököl és hordoz tovább. a minap arra az érdekes következtetésre jutottam, hogy milyen jó dolog 15 évesen a párkapcsolatok start vonalán állni és élvezni, hogy nincs semmiféle üldözési mániád vagy rossz szokásod, mi több keserű tapasztalatod sem. Ezen érzület visszahozása lenne csak az igazi lazamadafaka-izmus!

Holnap állásinterjú - mégegy. Remélem az utolsó