Jó a helyzet távolról sem olyan gyászos...egyelőre!

Csütörtökön mégis elutazok, egyenesen a kresz vizsga után...jó lesz végre huzamosabb időre kimozdulni.

Anyu ma azzal ébresztett ,hogy sikáljam ki a fürdőt, nem mondok semmit... Ma kb. kettő három körül értem haza,mert már megint hepajkodni voltunk a csajokkal. Észrevettem ,hogy félkettőre mindig kifulladok, ha nyolckor találkozunk. Hazaérésem pillanatában megcsörrent a telefonom : ismeretlen szám. Valami részeg liba hivott, és nagyon mérges volt, húzszor elmondtam neki,hogy szerintem téves hívás erre meg elküldött a búsba. Pedig én tök kedves voltam...

Náh ,most letöltöm a fellebezési cuccot,aztán már nincs más hátra mint előre...

Nem mosolygok

A csalódottság kézzel fogható... Én próbáltam,de nem jöttek szebb napok...Mitöbb ez a mai is viharba fullad, és nem csak oda kint...Feltámadt a szél!

Fájdogál a dolog...tudom , mondtam ,hogy nem haragszom ha nem, hiszen elég nehezek a körülmények. Nem haragszom,talán csak magamra. Mert megint fáj. Ráadásul ez nem is a legjobbkor jött. Mert az önbecsülésem sincs a toppon. Ha tombolni akarnék azt mondanám, mit mondanám egyenesen üvölteném: Azt hittem ő más! Felnőtt és lehet bízni a szavában! Megígérte! Megígérted! És nem érintene ilyen súlyosan ha előtted nem tették volna meg még páran, ugyan így ,követve ugyanezt a módot...

Semmi baj,nem fogok haragudni. Most az egyszer nem. Van ez így,biztos nem csak velem fordul elő hogy a rossz helyen keresgélek. Majd csak újra veszek levegőt,talán sikerül elfelejteni a sok... hmm... emléket.

Ez esetben még egy ok amiért azt kell kívánnom,sikeres legyen a fellebezésem Pécsett. Ha elmegyek innen talán könnyebb lesz, ez is és más is...akkor az Andrissal sem kell rendbe tennem a dolgokat,és erre a csalódásra sem kell gondolni...

Talán ha ezt is beleírom a pécsieknek szánt levélbe,lehet ,hogy téleg megkönyörülnek rajtam (láthatja a világ,nem kellett ötperc hogy jöjjön a humorista)...de most viccet félretéve,talán csak az a bajom ,hogy elszoktam ettől az érzéstől,régen volt már ilyen szar...hát legalább újabb példáját láttuk,hogy én sem vagyok sebezhetetlen!

Ha azt mondom romokban heverek,akkor szépen fejeztem ki magam. Most akkor mi a toszt csináljak? Egy helyre vettek fel, büdös fősulira, okj képzésre...Két év, és kurva messze sodródtam a céltól! Jövőre is jelentkezek egyetemre,és a képzés után is...De ez olyan hervasztó!Épp most amikor már végleg eltemettem a fájdalmat, egy iskolába fogok járni vele... Ha nem lenne épp elég gond Széppel helyretenni a dolgot...

Mindegy, odafent tudják mit csinálnak...Ha végig csinálom ezt a vackot,ráadásul még jó eredménnyel is,akkor annyi pontom lesz amennyivel bárhova mehetek...JA és kellene még egy nyelvvizsga...bláhh!

Elég rossz kedvem van,kiváncsi vagyok ,hogy akinek van hatalma segít e rajta...Na semmi baj,egy-két nap és talpra állok megint!

Már megint visszaolvastam! És nincs más kívánságom csak hogy ő is lássa, azt hogy decembertől kezdve hónapokon át milyen nagy szerepet játszott az életemnek nevezett drámában.Azt akarom ,hogy lássa,és értse ...ez van! Nem tudok küzdeni ellene. Ez vagyok, ennyi vagyok...És ha kérné próbálnék több lenni,de csak miatta.Ha nyakig merülök a megalázottságban hát íme, itt a pillanat. Ez már mély,és fájhat minden elvétett mozdulat,minden meggondolatlanul kiejtett szó...És voltak szakaszok mikor próbáltam tagadni és küzdeni ellene, dehát felszínre került a lényeg: még nem véreztem eleget érte. Még nem értett meg mindent, még nem engedtem őt közel és ez igaz fordítva is!

Ha vége a nyugalom idejének hát legyen vége teljesen. Az állóvizet végleg felkavarom, aki fontos az most védelemként lép fel. Utoljára állok ki ezért az ügyért,mindent összpontosító utolsó rohamban. Hogy értsem és hogy megértessem! Tudnia kell ,hogy ez nem szerelem (még), és arról is muszáj szót ejtenünk hogy ő milyen mélyen  ivódott bele ebbe az időbe...ő is fontos, nagyon az! Mert ott van a gondolatok hátterébe, döntések meghozatalát irányíthatja... Hatalma van...Nem tehetek róla...Még várom a jobb időket,melyeket talán vele tölthetek. A környezet bíztat, most nem adhatom fel, most nem, még nem...

Mostmár nincs mit tenni... Gyémánt Kakas!

Ha az ember lányának nem elég izgalmas már így is az élete, nincs gond! csinál magának izgalmakat... Tegnap beszélgettünk a lányokkal ,és rá kellett jönnöm valamire amiről már rég azt hittem ,hogy elvesztettem. Sőt ez a lehetőség nincs is kizárva! De meg kell próbálnom, íme újra a sárban fetrengek valakiért. A statisztika sajnos azt mutatja ,hogy ez sosem vezetett jóra. De nincs mit tenni!Ha bejön a dolog másik oldala akkor boldog-boldogtalan egyetemista leszek. Ha összejönne mindkét dolog akkor hmm, le se merem írni.

Tegnap nyílvánosság előtt fogadtam meg valamit,amit szintén nem írhatok le...De ezt csak akkor kell betartani ha a békehadjáratok sikerrel járnak! De ez is nevetséges, fogalmam sincs miért fogok bocsánatot kérni...Mindenesetre ha kérné tőlem én itthon maradnék.

Ma minden kiderül vagy épp mindenki derül...Még nem tudom eldönteni ,hogy szeretem e ezt a napot!Tegnap este jó volt kinyilatkoztatni azt a sok érzelmet, mostmár ők is tudják ,hogy miért és talán én is világosabban látom...hát így!

Így vagyunk 26.-a reggelén, amikor is megejtjük a nyugalom utolsó napját...a helyzet kilátástalan,csak azt látom ,hogy pakolnom kell,meg még néhány aprócseprő tenni való. Megvárom az estét, és az ítéletet hozó éjjelt. Aztán 27.-én már ha  az illető nem felejtette el akkor egy hónapja először beszélünk! És igen bevallom, szarul esik ,hogy nem beszéltünk előbb! Persze ha nem hív fel soha többet akkor sem haragszom rá, ismerem az okát! Itt nincsen út egyenesen, szeretek vele lenni hát jó, de nem követhetem mindenhová. Annyi más oldala van még az életemnek amit rendbe kell tenni, ezért ha ő nem ragaszkodik hozzám ,én nem engedhetem meg magamnak azt hogy kötődjek... Így mostmár azt is tudom ,hogy a nagy érzelmek előbb utóbb tényleg viszonzásra lelnek,de vannak helyzetek amikor bármennyire is szeretném nem lehet úgy ahogy elképzeltem... Nem az én hibám és nem is az övé...Egyszerűen kifutottunk az időből...semmi baj...Viszont ha úgy dönt ,.hogy kitart, hát legyen én csak örülni tudok bárminemű társaságnak ami a személyéből fakad :)

Szóval éjjel kettőkor a gondolatok nem hagytak aludni ezért kijöttem jegesteát inni...ha már keressük a jelentős dolgokat...

tényleg nem tudom mennyivel lettem okosabb, de az okosság szerintem nem más mint az ha valaki kevésbé hallgat az érzelmeire és próbálja ésszel élni az életét...

No gratulálhatok magamnak! Fél kettőkor sikerült végre kimászni az ágyból. Már csak be kéne ágyazni, nem baaaj. Rémes ez az időjárás,a meleg miatt fent vagyok egyig és csak hajnalban tudok igazán aludni,amikor már hűvös van!

Már csak egy nap, nagyon izgi! Ha felvesznek akkor 26 és 27 éjjel,hát szép lesz! Ha nem vesznek fel,akkor itthon maradok és nézem a Szex és New York maratont,legalább az megvígasztal! Valahova kerülök,az biztos! Csak arra kellett rájönnöm,hogy nem mindegy hova!

Minap az irígységemről gondolkodtam!Azt hiszem túl jutok ezen is! Pláne ha egyetemista lennék,már csak divatból is milyen menő:) kompenzálná a kishitűségemet, újra felvehetném a hámot, és belefeküdhetnék teljes erőmmel! Hát nem romantikus, újabb négy év amit igazoltan végig gürizhetek,és a nevem diák, a bérletet is ingyen kaphatom még! Holnap ilyenkor már önkívületi állapotban fogom várni az ítéletet! És végül érzelmi síkon is mindenki derül! Mert ott is ítéletet várhatok, a hozzáállását letesztelhetem majd,márha összefutunk. Én már semmiben sem vagyok biztos..

Ha eddig bíztam benne, eztán tudhatom, nem vagyok egyszerű eset! Ha az ember vándortáborba készül már lassan négy éve akkor bizony gondosan meg kell szerveznie az útvonalát, pláne ha az esemény kellősközepére esik a kresz vizsgája! Hát nem csodálatos? Már csak azt kell megvárni, hogy mit szól hozzá hőn szeretett osztályfőnökünk. Ismerve és tudva hogy rólam van szó ezerszáz hogy megkapom a lecseszést. Puffogni fog,hogy de mért nem tudom megoldani hogy így meg úgy... Viszont ha a fejemhez vágja ,hogy akkor inkább maradjak itthon, nos akkor nem túlzok ha azt mondom: Kurva Mérges leszek! :) Lassan elérkezik a hónap vége, szerdán lesz a nyugalom utolsó napja. Utána már más síkon folytatódik életem... A váltást Adriennel ünneplem,és nem túlzok ha azt mondom, nincs más akivel szívesebben lennék akkor... Mert ő ott volt mindenhol amikor fontos dolog történt, még a 18. szülinapomat is vele ünnepeltem.

Tehát itt lesz majd ,hogy borogatást cseréljen ,ha ájuldozok az eredmények miatt! De most erről ne többet.

Tegnap nagyon jót beszélgettünk a rakparton Emővel és Adrival, kicsit spiccesen,arcpirító témában:) Najó nem csak arról beszéltünk...Hihetetlen ,hogy milyen jól ismernek, Adri azért mert már tizenöt éve, Emő pedig azért mert kurva jó emberismerő,vagy csak ért engem... mindegy, de kiokoskodtuk ,hogyan kéne biztonságba helyezni az önérzetemet... És ez a beszélgetés erőt adott ,hogy a tettek mezejére lépve elég bátorságom legyen ahhoz ,hogy ne tegyek semmit, mármint el kell szeparálódnom egy baráttól,aki nem tesz jót nekem...

És maradnom kell abban a körben ahol szeretek ,és ahol engem is... Ők jók, és rajtuk kívűl még annyira sokan mások is... És vannak akik örökké hiányozni fognak, és  van olyan is akire várhatok,mert lesz pillanat amikor közel engedhetem...ez is hiányzik, én rájöttem ,hogy mindig mindent hiányolok!De elégedett vagyok! Tulajdonképpen szép életterem van, sokmindenki belefér,és csak olyanok jöhetnek akiket nem eltűrni kell, hanem csak pusztán: örülök ha itt vannak...