Halálosan fáradt vagyok...

Ez a mai harmadik-negyedik bejegyzés? Így értékelhető a kérdés: tán unatkozom?. Nem! És hogy mennyire nem azt most be is bizonyítom!

Holnap mégis elutazok, csak hétfőn jövök vissza. Nem tudom segít-e ,de jobb ha van mintha nincs. Addig sem rágom saját magam. Ma valaki olyan vígasztalt vígasztaló szavak nélkül akit már majdnem teljesen eltemettem. Azthiszem végre ő is megtalálja a helyét a kategóriáimban ,amiket olyannyira gyűlölök. Végre kiépíthető lesz a barátság amire számítottam tőle. Végre a millió félreértés után. Én is rájövök,hogy sokan indulnak ,hogy közelebb kerüljenek,de néha át kell értékelni egyet-kettőt. Főleg ha nem rajtam múlik. Hát jóh, beszéljünk még róla. Megnyugodhatok ,hogy nem link alak "csak" elszigeteltségből volt olyan amilyen.

Megkapom a lehetőségeimet, hogy helyre hozzam kisiklott életem minden hibás mozzanatát. Érzem hogy egyenesebb így,és mire délre költözök máris kevesebb lesz a teher. Persze a gyász még mindig tart, mégpedig olyan mélyen ,hogy azon az Andris sem tudott már segíteni.Íme az első utitárs: hiányérzet...előkapartam a közösképet amit két napja neki is mutogattam. Majd ha túl jól érezném magam,lesz mivel sanyargatni.

Egyébiránt régi-új barátosommal biciklizgattünk a szigetünkön,mikor is fájdalmas területre tévedtünk...hajtűkanyar... és baromi hálás vagyok neki,hogy nem kérdezte meg miért...ott is csak két napja voltam...sóhaj...

Halálosan fáradt vagyok,kívül-belül. Holnap 5kor talpra kell állni. Évek óta nem voltam ott ahová készülök. Még arra sem vagyok képes ,hogy megállapítsam örülök-e neki vagy sem...fáradt vagyok...halálosan...

Kommentből,de ide ,hogy mindenki láthassa...

Köszönöm a pátyolgatást, még így az éterből is jól esik. A térdeim is rendbe jönnek talán, majd egyszer. Valóban nem volt könnyű, a legnagyobb lemondás amit valaha megtettem...De akkor is csak hálás lehetek, azért ,hogy ilyen emberek vesznek körül a megértésükkel. Tartom magam a tételmondathoz : A Vége Tud Élni!

Hálás lehetek még az együtt töltött időért, és azért a sok jó emlékért amit tőle és tőletek kaptam. Talán nem ez a vége, de a döntést meg kellett hozni.

Hát akkor mégegyszer köszönöm, sőt a térdeim kérik ,hogy mondjam meg: ők is! Doki a jobboldalinak nagyon hiányzol :) Köszi ,hogy figyeltek rám, és ha nem mondtam volna még: köszikösziköszi.

Egyébként a tegnapit szakításnak éltem meg, fájdalmasnak. A térdeim képtelenek voltak tovább vinni,nem remegtek,nem is fájtak, egyszerűen csak nem akartak menni. (Talán nekik is hiányozni fog). Hazaérve ,megebédelve, előkapartam az ajándék sörömet és mint az igazi család apák, leültem vele a tévé elé. Najó, ez is a szertartás része volt, az új Radio Flyer dvdmet néztem meg, a sört meg azért megkósolta Api is.

Majd valami, amit hívjunk most késztetésnek, kicibált az ágyból és elvitt biciklizni. Csakhogy még könnyebb legyen a dolgom, naná hogy ott kötöttem ki ahol két napja mászkáltunk,vele. Adri hívott közben,hogy menjek velük partizni. Sajátságos gyász. Elmentem. Valami borzasztó félédes bort ittunk,blö, nem ízlett! Jobbhíjján bementünk Jamie Winchesterre csápolni. Najó én csápoltam a csajok meg néztek, tényleg sajátságos de a felémirányuló düh eltűnt.

Az éjféli éjszakaival hazajöttünk,nem tudom ,hogy belülről is mosolyogtam, most biztos nem. Rémes ébredés volt, a súly ami  várt a tudat határán, rám zuhant amikor magamhoz tértem. Egyébiránt meg Zsolt hívott ,hogy kiirta nekem a Gogol Bordello cdket, na ennek viszont örültem. Nagyon sok tennivaló van, hétfőn megyek vezetni. Úgyvolt ,hogy holnap elutazok, de most úgytűnik mégsem, hát akkor a Bterv : kertiparti vagy Adriéknál vagy Zsuzsiéknál. Anyu talált két albérletet is (már csak miatta is ), sztem koleszban már nincs hely. És egy hét múlva mehetek orientálódni délre. Örülök neki, tényleg. Bár most inkább feküdnék még...lábadozás meg ilyenek.

Nem szoktam verseket írni,nem hiszek a jelenkor verseiben! Ami majd következik nem vers, hanem egy gondolat-tömeg mely a tegnap délutáni mélypontomon nyilalt belém! Közvetlenül a Helyes Döntés után. Lemondtam valakiről akit szeretek, mostmár mondhatom ezt mert neki is elmondtam. Nem magam miatt,de meg kellett tennem. Az én terveimmel és az ő kötöttségeivel nem lehetnénk tovább együtt. A gondolat halmaz melyet közlök a gyászt hivatott kifejezni. Remélem a közeljövőben ő is látja majd mit hozott ki belőlem az énje. A Nagy Változás sem véletlenül történt, egyszerűen még nem állhatok meg. Haladnom kell még, nem születhettem megalkuvásra (persze amit mondtam, megmondtam : ha ő is ,én is). De ezt azért mertem kinyilatkoztatni,mert tudom ő sosem. Nem fog ugrani, nem azért mert nem szeretne, egyszerűen nem ugró típus, és ezzel semmi baj nincs, én így is szeretem. De megírtam magamnak, halálomig majd mást kell szeretnem,máshogy kell élnem, és fizikai síkon is legalább két út áll még előttem amit a Célbaérés után végig kell járnom. A külön boldogság ,hogy nem egyedül. De Erről majd akkor. Meg van a lehetőségem gyászolni a jelent, még nem gondolok a jövőre bár a mai tettem is ezt szolgálja, íme jöjjön a Búcsú Beszéd (ismertebb/indián nevén : gondolat tömeg):

Könny áztatja a határt,

Térdre borul a Mindenség!

A lélek megszakadni látszik,

A Lemondás tonnái elsüllyesztik.

Kötelesség, bízás a Szent Akaratban

Erőnek erejével megtenni a következő Első Lépést.

Ha meghasadtam, éles fájdalom az első lélegzés:

nem tiszta, nem vígasztal, csak kell.

Az erény tudatra ébredt, csak a tudatlanság ragaszkodik még.

A Vakság,

A fény éget ,sötétben maradnék.

Mert nem bírom , széttép belülről.

Hogy jutok így újra haza?

Hogyan ébredek egyszer újra boldogan?

Mikor gondolhatok újra jót,nélküle?

Miért fog hiányzoni egy életen át? ...

Hát így, ezek a végletes kérdések kavarogtak a fejemben tegnap estébe hajlóan. Fájdogál, de bízni kell. Ő benne bízom, és talán magamban is. Most itt egy kis időszak, ha úgy tetszik gyász amikor megrendülhet a hitem és az akaratom. De tudom és érzem ,hogy ez is csak rövid időre szól. Tudom ,hogy újra talpra állok és azzal az akarással és lendülettel indulok tovább. Mostmár tudom ,hogy volt egy ember aki megrengetett,de nekem tovább kellett lépnem (következő első lépés). És bár szerelem meg hasonló csacsiságok, nem élek meg belőle. A két terv között csupán fél év eltérés van. Engem a céljaimhoz köt a hűség, de nem bánom,nem bánom....

Kommentből,de inkább ide: még mindig félreérted, nem azért van ,hogy engem szorakoztasson...Azt meghagyom a tömegnek, nekem azért kell ,hogy tiszta képet kapjak a multamról, teljes jellemfejlődés. Egy éve itt van minden térdre kényszerülésem és győzelmem, a válságaim. Mivel van bennem némi nemű magamutogatás nyilvánosságra hozom, hátha tanulnak belőle. Ha egy lélekhúron pendül az olvasó velem, akkor könnyen átültetheti az amugy klasszikus szerkezeteket a saját életébe. Az út amin járok ,egy lehetőség, az én lehetőségem. Aki pedig lehetőséget keres, kap egy perspektívát: az enyémet. Ha te valaha éltél meg olyan válságot mint én, legkevésbé az érdekel kinek mi a neve, hiszen behelyettesítheted a saját háborúd katonáinak a nevét. Magadra ismerhetsz, ha innen közelítesz.

Ha pedig könnyű szórakozásra vágysz, íme azért a sorok között néha ott csendül cinikus néni, optimizmus és fanyar humor vagyis életem mosolygós fele, ráérezhetsz erre is,mert minden helyzetben próbálok mosolyt csalni magam és más emberek arcikájára.

Na jól megkaptam... miért nem nevezem nevén a dolgokat? Azt hittem ez egyértelmű. Vannak olyan személyek ,akik helyzetüknél fogva nem fedhetők fel, vannak olyanok akiket felfedtem (hátrébb) ,de névvel se mondanának sokat. A blog akármilyen szórakoztató is, elsősorban nekem készül. Hogy legyen mit olvasni a magányoskodásban. Kedves Idegen! Ha nem érted miről van szó, az azt jelenti (még) nem ismersz eléggé. És hogy nem mondtam el neked mindent. Rajtam kivül csak az értheti ,akit beengedtem az életterembe. Ez is egy biztonsági vonal, aminek ha úgytetszik tesztprogramja a blogom:)

Mindenesetre ,jó szórakozást bárkinek aki idetéved, ha van kérdés a lehetőségekhez mérten szívesen válaszolok emailben. Sajnálom de nem csak magam miatt nem adhatom ki egyesek nevét, vagy tetteik egyértelmű következményeit! De a rejtjelezés mögött azért ott van az igazság, jó fejtegetést :)

21.-e... De így se rossz.

Sőt, mondjuk úgy rendkívül jól érzem magam. Így a legjobb, és szerintem még ezt is lehet fokozni. Lehetőségek tárháza. Rátaláltam a nagy igazságra, azt hiszem kezdem érteni azt ,hogy hogyan érdemes élni. A fény amit kerestem végre beragyogja a teret mely a hódításomra vár, ismét tettre késznek érzem magam. Ez az egyik legjobb érzés a világon... Nem kell egyedül nekivágni a nagy útnak.

A nagy jó érzéstől most nem tudok írni...