Még a végén be kell ismernem , hogy megint elfogult lettem. Ez egy felsőbb fázis, a megnevezés után következik. Beszűkülés. Rákoncentrálás. Hadjárat a naivitás ellen, a munició mégis a tündérmese. Hehh nem javulok!

Gyakorta teszek ám rossz lóra. Ki kell deríteni, ez esetben miről van szó, hogy aztán időben messzebb és máshol ismét elkezdjek hazárdírozni. Mert ugye egyszer csak bejön.Minden trükk abban leledzik , hogy mennyit teszek fel az Egy Lapra. Én az a mindent odaadós fajta vagyok, mert ilyen vagyok nah, sokadik kromoszómahiba. Vagy épp később kialakult degeneráció. Wanda mondotta mindig: érdemes több lábon állni. Én már repülök (valahol a realitás és a józan eszem határa között).

Nem élhetek krízishelyzetek nélkül. Jól kieszközlöm a hülyeséget, ami valószínüleg majd délre ösztönöz, mert hát ez az én formám.De aztán végig kell játszani, pimaszul akár! Felismerjük a humort, és előbb utóbb röhögünk rajta :) hál' Istennek ez is az én formám...

Basszus! Ma arra ébredtem,hogy húszéves vagyok. Rémület!

Egyéb: Holnap vásártúrára megyek legjobbosnémmal, igazán kozummániások leszünk! Annyira sajnálom magam,hogy veszek néhány cuccot (ez az új szövegem a herdálásra).

Ma végre hasznosat cselekedtem: megszültem a Caravaggio elemzést, végülis nem haltam bele, de az előkészületek hosszúra nyúltak. Ha ad rá egy hármast, kúl!

Bizonytalanság merült fel a lépnem kéne avagy nem kéne lépnem c. döntéshelyzet dűlőre jutása során. Jó lenne bepróbálkozni,de mi van ha nem? Ciki. Mitöbb, megalázó. Várni viszont uncsi.Nagyon! Amit meséltem a hazárdírozásról ,ugye. Kimerítő! És lehangoló. Jó érzés ha akarják az embert, de megtudni azt ,hogy mégsem az már kevésbé jó,sőt egészen katasztrófális. Ezért nem sürgős akcióhőst játszanom. De közbe meg itt van a jaaaj de izé most ez a helyzet . Természetesen ez az érzés is csak engem kínoz a fennálló viszonyban.

Jellemző. Hát mit mondok majd a dokinak, ha jön a vízválasztás és pirulát ír fel félévre? Jó is ez a hormonzavar. 

A gyász sajátságos formája...egy ajándék hangulat ez a film, úgy ahogy van színesen,élesen, fényes-fénytelen. Zene, szöveg, kifejezés. Ízekre szedhető mozzanatok. A maga nemében tökéletes.

Holdfényév.

Illenék néhány idézet. Bemásolhatnám ide az összes szöveget.Például : Az otthonról. 

Fontos lenne megnézni ezt a filmet bárkinek akit érdekel, mit is írok ide. Ilyesmi dráma minden más is, amit meg nem írok ide :)

Ígértem egy filmes bejegyzést róla. Nem megy. Arról muszáj megemlékezni ,hogy Jake Gyllenhaal (azokkal az édes-bús szemeivel) korunk egyik legkiemelkedőbb fiatalférfi színésze (példának okáért mindkét ma vásárolt film főszereplője) és hát Ellen Pompeo is ezzel a szerepével maradt a tudatomban (innen az azonosulni tudás Meredithszel).

És persze még mindig ott van az a dal, a dalom. Sosem lesz már olyan tökéletes nóta egy film befejezéséhez mint a Holdfényévéhez. Mert elhasználták. Csak irigykedem,mert jó helyen van. Így lett belőle igazi Sweet Thing. Így van hozzá legjobban kép :)

"...remélem megkapod a levelemet, hisz'   75 alkalmat teremtettem rá..." 

Az örökség seggreveréséről még nem volt elképzelésem. A kabát már biztosnak látszott...még egy. Persze most háborúzik bennem az ésszerűség és a divatmánia, a "mindenből lenni kell egynek" őrület. Kockás még nincs, akarom mondani barnakockás (nem tweed)! Hát így.

Holnapom : Cross the city (winter edition), reggel elviszem a kutyákat kozmetikushoz, aztán beugrom anyuhoz, utána meg visszajuttatom Arnheimet Ambrusnak. Nézzünk ajándékot Adrinak fedőnéven bevetésre indulok...a tét nem kevés: méltó karácsonyi meglepi A-nak (gyengébbek kedvéért : Adrinak).

Életmódváltozásra lesz szükség. Ma leszakadt alattam a fotel (!). Kissé kínos volt a műsor, az ananászléért nyúltam és reccs, vége. Pont alattam. Ha leérek Pécsre keresek egy konditermet az új környéken, vagy táncolni fogok, vagy csak simán felmegyek a rekortán pályára a botanikuskertbe. Nincs több beigli! (hiába néz rám kérlelő szemekkel, és igéri , hogy ő az utolsó).

Január végével (persze még el sem kezdődött), ismét emberek közé fogok járni. Társaságiéletem lesz. Újraélesztem, vagy kreálok másikat. Lesz. Pont. Visszaszállok a mókuskerékbe, mitöbb veszek egy csizmát (igazából kettőt, illetve egy párat,na). Aztán megvárom , hogy minden elkezdjen működni. Mert így szokott lenni. Csak csinálom és utána működik. Elég volt a szánalomból , hogy a télre fogom a mélygödröt. Csak legyen vége ennek a vizsgaidőszaknak, és talán még fodrászhoz is elmegyek.

Az örökséget pedig nem fogom seggreverni, izraelkötvényekbe fektetem. Mindegy hogyan fial, csak ne lássam... úgysem venném meg azt a csinos sony kamerát ami már hónapok óta sutyorog nekem a különböző műszakiholmikat árusító boltok szórólapjairól! Nem dőlök be. Akkor már inkább a kardio-programok.

Ismerős érzés...

Alapvetően nem a tanulással van a baj. Tanulok már vagy tizenkét éve -klasszikus értelemben. Mostmeg itt a kérdés : mit akarok? Szörnyű ,hogy csak én érzem sürgetőnek. A terv már megvolt réges-régen, de kilöktek a világba. Világokba. Sokfélét ismerek. Büszke vagyok rá, és meg is rémít. Mostanra kicsit őzike lelkű lettem, még a zacskócsörgéstől is megijedek. Hát a perspektívák kiválasztásától.

Szóval a terv készen volt. És közbe jött húsz másik, melyek szolgálják ugyan a Nagy Ötletet de időben nem kedveznek. Nem is az a lényeg ,hogy mit kezdek magammal, hanem hogy mit kezdek minden mással ami nem én vagyok. Vagyis ha jól látom az itt a baj ,hogy félek nem rajtam múlik. Hova ez a nagy aggódás? Aggódó típus vagyok, szorongó. Hajlam ez is. És mostanság túlárad. Az ember az egyetemen általában megnyugszik, mert sínen van. Én pedig most vadulok meg. Hogy a türelem elfogyott az nem kérdés, de hogy a tisztánlátást is bedobozolták?...

Nem akarok azzal foglalatoskodni ,hogy a beszűkülés ellen küzdök, vagyis hamár küzdök akkor legyen annak más haszna is. Régen kérdés nélkül bevállaltam új helyeket, utakat mégha tartós egyedülléttel is járt volna. Volt kalandvágy. Mára pedig maradt a vágy a kalandvágy után. És ez még csak húsz év, mi lesz a többi hatvannal? még huszat eltölteni kéztördeléssel... ó dehogy. Csak így várni a megváltó tavaszt olyan semmitmondó. Nem vall a régikorok lányára aki bennem lakott (?) Lehet ,hogy ő is elkallódott a költözésnél. Furcsa félelmek ezek. Gyakran gondolok pszichológusokra vagy szanatóriumra.

Szerencsére kaptam egy határidő naplót. Egy kicsi jelentéktelent. Beleolvad a környezetébe, és nincs benne semmi ingerkeltő. Mégis, kiélhetem rajta a spekulációs rohamaimat, lehet bele adminisztrálni és vannak benne dátumok is. Névnapokat nem is említem, jövőre talán más lesz :)

Nagymértékű kettősség (inkább többesség ) van most itt...